Mi tagadás, szinte remegő kézzel indítottam el a klienst, amikor végre megkaptam a hozzáférést (cirka 3 éve vártunk valamennyien erre a pillanatra) és amikor betöltődött, az NDA ellenére nem tudtam megállni, hogy ne sithet indítsak, abból is warriort. Részleteket nem árulhatok el, de nagyjából akkor ámultam el ennyire utoljára kezdőterületen, amikor először belogoltam World of Warcraftba és megláttam Northshire Abbey-t, a már ismerős zenei aláfestés kíséretében. Minden bizonnyal most durván közrejátszott a Star Wars-, illetve KotOR-fanatizmusom is, de a hangulat tényleg elképesztő volt, azonnal beszippantott, még mielőtt akár egy küldetéshez is hozzákezdtem volna. Kis csapdosás után viszont áttértem egy köztársasági karakterre, hisz csak arról lehet írni.

Először egy trooperrel próbáltam meg sötétségbe taszítani a Köztársaságot, viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy Korribanhoz képest Ord Mantell valamiért ingerszegényebbnek tűnt. Dúlt a csata, zajlott az élet, de valami mégis hiányzott. Ezen mondjuk valahol az 5. szint környékén gyorsan túl is tettem magamat, hisz akkor nemes egyszerűséggel otthagytam a troopert. Mint utólag kiderül nem volt ez egy rossz döntés, hisz helyette smugglerre váltottam, ami – bár szintén Ord Mantellről indul – mégis sokkal izgalmasabbnak tűnt, méghozzá a személyes történet miatt. Már az elején átjön az a Han Solo-feeling, amit nem titkoltan kódoltak a csempészbe. Kegyetlenül badass volt, ahogy a zöld csápos twi’lekem lesétált a harctérré alakult bolygó felszínére, majd mit sem törődve a csatával, leállt bratyizni a helyi kikötő vagány arcával. A rövid szóváltás után egy apróbb küldetésre invitált minket újdonsült barátunk és az ő segítője, ám visszatértünkkor már nem az várt, amire számítottunk. Nem akarom komolyabban spoilerezni a történetet (bár már így is a legtöbben tudják miről van szó), de a lényeg, hogy árulás történt, amit a haverunk, illetve mi szívunk meg leginkább. A sráctól behúzták a féltve őrzött pisztolyát, míg tőlünk a hajónkat. Mit tesz ilyenkor a jómunkássmuggler? Visszalopja, ami az övé. Sejj-hajj, de hát mégis mi legyen, hogyan találjuk meg a csúnya szeparatistákat… Az ellenségünk-ellensége elv itt is remekül működik, így hamar találunk közös beszédtémát egy helyi góréval, akinek a segítségével van esély hajónk visszaszerzésére. Innentől bonyolódik tovább a cselekmény, melynek tetőpontján remek csavarral zárják le az adott bolygó történetet, majd vezetnek át minket a közkedvelt turistaparadicsomba, Coruscantra.

Nem kívánom részletezni a történetet jobban, nagyon egyszerű okból kifolyólag. A sith karakteremmel 21-es szintig jutottam el, majd egy szerencsétlen szerverleállás következtében az adott napi fejlődés semmissé vált és a kis drága visszaállt 18-as szintre. Ekkor jöttem rá, hogy baromira nincs kedvem megint ugyan azt a történetet ilyen rövid időn belül újrajátszani, hisz igen illúzióromboló a már letudott beszélgetéseket megismételni. Ezt az egész gondolatot arra akartam kihegyezni, hogy a story működik. 3 évig azt hallgattuk, hogy story, immersion, negyedik pillér, meg párbeszédek és tényleg. Ha valamiben erős a BioWare, akkor az a történetmesélés és ha lehet, akkor ezt még komolyabb szintre emelték. Persze nem tagadom, voltak unalmasabb mellékküldetések, de a kaszt-történet, illetve a főbb bolygóstoryk zseniálisak és magával ragadóak. Kissé ahhoz tudnám hasonlítani a questelést, mint a lefekvés előtti 9gag.com böngészést – csak még egy oldal. Nagyon hamar szerelmes lettem a multiplayer párbeszéd-rendszerbe is, ami alapvetően igen egyszerű, de mégis feldobja a csoportos questelés, illetve a flashpointozás amúgy sem feltétlenül szürke momentumait. A rendszer rollolás alapján dönti el, hogy kinek a válasza érvényesül, de ha mi a sötét oldal erejével átjárt válaszra böktünk, míg társunk, aki nyerte az adott kört, báránylelkületű és megmenti az éhező családot a gonosz szeparatistáktól, akkor sincs gond, hisz megkapjuk a jól megérdemelt dark side pontunkat, míg ő a light side-ot. Ehhez hozzátartozik egy social point rendszer is – pontokat kapunk ugyanis minden multiplayer beszélgetésben történő válaszadásért. Ha ugyanúgy gondolkozunk, mint a roll nyertese, akkor 8-at, ellenkező esetben 1-et kapunk. Az így folyamatosan fejlődő social szintünk egy speciális vendornál újabb és újabb tárgyakat old fel, vagyis az egyébként teljes mértékben befolyásolhatatlan rendszernek van némi gyakorlati haszna is. Ha már a csoportoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy nagyon magas a heroic questek, vagyis a több játékost igénylő missziók száma. Egyelőre nincs kiforrott rendszer a társak keresésére, így marad a General csatornán történő spammelés, de elméletileg dolgoznak egy életképesebb megoldáson.

Szintén itt illik megemlíteni a flashpointokat is. Az első, mely a kezdőbolygóról visz minket át a frakciónk fővárosára (adott esetben Coruscantra), nagyon megfogott, bár egyelőre igen könnyű – gyakorlatilag taktika nélkül végigzergeltük az egészet. Viszont a történet, a kivitelezés, az akció pörgése és a phatlootok mindent kárpótoltak. Sajnos a következő két flashpoint már nem volt az igazi, hisz itt multiplayer-párbeszéd egy deka sem volt, viszont a bossoknál már nem volt elég, ha ész nélkül csapdostuk az 1-2-3-as gombokat.

A PvP egy kicsit furcsa kérdés, hisz kaszt-egyensúlyról egyelőre távolról sem beszélhetünk, de személy szerint látok a dologban némi potenciált, bár sosem voltam egy hardcore PVP-s arc. A warzone-ok mechanikája érdekes, főleg a Huttballé, ahol amerikaifoci-szerűen kell a labdát eljuttatnunk az ellenfél vonalához, miközben halálos csapdák – na meg egy ellenséges csapat – próbálnak minket megakadályozni célunk elérésében. A craftrendszer is megér egy misét. Vegyes visszajelzésekkel találkoztam, de nekem speciel baromira tetszett, hisz végre nem a megszokott sémát követi, vagyis nem kell egész nap farmolnunk néhány extra skillpontért – a companionok elvégzik helyettünk a piszkos munkát. Túlságosan nem kívánok belemenni a részletekbe, hisz már sokszor írtunk róla és a hivatalos oldalon is van egy szép ismertető, de annyi szent, hogy a rendszer működik. Erre remek példa, hogy vannak  olyan elvetemült arcok (khm, mazur), akik annak ellenére, hogy a játék béta állapotú és minden el fog veszni megjelenéskor, azzal töltik az egész napjukat, hogy a gathering szakmákkal gyűjtik az alapanyagokat, majd az AH-ban kereskednek vele. Jaj igen, majdnem elfelejtettem, AH is van, bár egyelőre igen gagyin lehet szűrni a találatokat – majd reméljük ezen még csiszolnak. A companionokról nem érdemes sok szót ejteni, hisz teljes mértékben megegyezik a rendszer a többi BioWare játékban látottakkal. Jön mellettünk az egy szál segítőnk, üt, lő, tankol, healel, adott esetben a párbeszédekben is asszisztál, de alapvetően semmi extra. Szerencsére valamennyire lehet a kinézetüket változtatni (van 3 előre definiált „csomag”), de ettől függetlenül fura, hogy szembejöhet (és jön is) 10 másik klón.

A grafika az, ami a legjobban megosztja a tömeget. Ezzel sincs semmi bajom, pl.: a fények kifejezetten szépek, a területek jól ki vannak dolgozva, csupán néhány NPC volt elnagyolt, de hát annyi baj legyen, nem ezen áll vagy bukik a játék. Ami viszont meglepő volt, hogy a nem túl gyenge gépemen olyan szaggatásokat tudott leművelni a játék, hogy csak úgy pislogtam. A jelenség nem egyedi, a fórum is tele volt panaszokkal. Az viszont tuti, hogy a játék inkább CPU-t eszik, mint VGA-t, de remélhetőleg még ezt is optimlizálják. A kezelői felület viszont kap egy nagy feketepontot, hisz alig lehet valamit állítani rajta. Nekem FullHD felbontás mellett a fél képet eltakarta a batár nagy alsó action bar, ami sok skill meglétekor már igen idegesítő tud lenni. Az addonolhatóság hiánya is igen fájó pont, de az ígéretek szerint ez a rendszer is implementálva lesz később.

Bár sajnos a kevés szabadidőmnek köszönhetően nem tudtam sokat játszani, néhány dolgot már most le lehetett szűrni. Az biztos, hogy a játék nem fog megbukni, hisz milliós nagyságrendű előrendelői bázis van már most, akiknek a nagy része nem fog csalódni, hisz tényleg egy KotOR 3-4-5-6…stb-t kapunk. Nagyon jó a story, érdekes a crafting, nagyon király csapatban játszani, magával ragadó az egész. Viszont én úgy látom, hogy ez a játék sosem lesz hardcore MMO – tegyük hozzá, nem is akar az lenni. Ne várjunk világrendítő raideket és warzone-bajnokságokat, hisz ez az egész nem arról szól. Itt tényleg egy masszív szerepjátékos élménnyel fognak gazdagodni a játékosok, hisz – bár rendkívül triviális amit mondok, de - szerepet kell játszani.

Jelen állás szerint egyáltalán nem mondható nehéznek a játék, az egyik flashpointon kívül egyszer sem haltam meg, így maximum az abszolút kezdő MMO-soknak lehet elsőre „nehéz”. Aki WoW-ozott, vagy nyomott bármilyen népszerű MMO-t, az sem az irányításban, sem a mechanikában nem fog újdonságot találni. Talán az autoattack hiánya lehet meglepő, de ennek megszokása sem tart 1-1,5 másodpercnél tovább. A harc ennek ellenére nagyon dinamikus, mindig több, mint egy mobbal állunk szemben, állandóan pörög az akció, látványosan csapkodunk a fénykarddal, nagyokat robbantunk a gránátokkal és durvákat sorozatlövünk a sugárvetőinkkel.

Mi lesz a játék jövője? Nem lehet megmondani, de annyi biztos, hogy simán életképes az alkotás – ha lenyomni nem is fogja, de tutira fennmarad a WoW mellett, nem is kis előfizetői számmal. Akik hardcore tartalomra vágynak, csalódni fognak, akik viszont már kinőttek a napi 5 óra raidelésből, azok nagyon kellemesen elüthetik az időt az SWTOR-ral.

FIGYELEM! Az NDA ettől függetlenül ÉL, vagyis tilos leakelt képeket, információkat és egyebeket belinkelni az oldalra és a fórumra! A titoktartás alól feloldott tartalmakról kérdezhettek kommentekben (köztársasági kasztok, Ord Mantell, Tython, Coruscant és a játék-rendszerek), igyekszem a legtöbbre válaszolni. Szintén fontos tudni, hogy mi más builddel játszunk, mint amin a hétvégi teszterek, így apróbb eltérések lehetnek!

Végül, de közel sem utolsósorban két GameStar-os kollégám, Gyu és Mazur rövid véleménye jön, hisz ők is belepillantottak a játékba.

Gyu:

Oldalakat írhatnék a játékról, de három rövid gondolatot osztanék csak meg:

1. Amikor a játékba belépünk és tölt, a töltőképernyőn gondosan elmeséli, hogy a fő sztorivonalban épp hol tartunk – nagyon hangulatos, ha bárki elfelejtette volna, akkor azonnal felkaphatja az elveszett fonalat.

2. Nagyon rég fordult elő, hogy egy MMO saját zenéjét napokig hagytam volna – de döbbenetesen hangulatos a dolog, főleg, ha keményebb csata következik és megszólalnak a dörgő-mély vonósok.

3. A kraftrendszer zseniális – amíg kalandozunk elküldhetjük kraftolni az épp nem velünk levő companionunkat, azaz kisérőnket. S amíg mi rejtélyeket oldunk meg, a craft-skilljeink csak nőnek és a cuccok termelődnek.

S persze még írhatnék vagy 100 ugyanilyen nagyon jó dolgot, főleg a történetmesélésről, amelynek eddig nincs párja: zseniális…

Mazur:

Akivel megesett már, hogy úgy igazán rákattant valamelyik játékra, azt tudja hogy a képernyő előtt töltött idő csak a jéghegy csúcsa: ennek igazából többszörösét is elveheti adott játék az ember életéből. A függőség legbiztosabb jele, ha a legkülönfélébb élethelyzetekben (zuhany alatt, metrón, családi ebéden, szülői értekezleten, céges meetingen, tüntetésen) azon kapjuk magunkat, hogy lélekben messze járunk, és miközben üveges szemmel meredünk magunk elé (például azokra, akik épp hozzánk beszélnek, függetlenül attól hogy épp a minket kirúgni készülő főnök az, vagy szakítást felvezető barátnő) azt számolgatjuk vadul, hogy legközelebb, ha végre újra beléphetünk a játékba, akkor melyik küldetéssel is kéne folytatni, milyen irányba kellene továbbfejleszteni karakterünket, milyen új stratégiát kellene kipróbálni, és így tovább. Mindezt csak azért írtam le, mert bár annak idején a „fejben wowozás” elképesztő mennyiségű időmet vette el, azóta hiába kezdtem bele bármilyen MMO-ba (pedig minden fontosabbat kipróbáltam), egyszer sem kapott el ez az érzés. De amióta az SWTOR bétájával játszom, fejben csak ezen kattogok, mint régen. Kipróbálva néhány kasztot csak még bizonytalanabb vagyok és azon töprengek, hogy ha élesben is elindul a játék, milyen karaktert indítsak, mire specializálódjak, milyen szakmákat válasszak. Ha épp nincs más fontosabb dolgom (és tudjuk, hogy ez milyen relatív…) akkor rendszeresen azon kapom magam, hogy SWTOR fejlesztői interjúkat, gameplay videókat nézek, ha nem a gépen, akkor a telefonomon. És hiába vagyok sok éve játékújságíró, ebből a szempontból ugyanúgy „csak” játékos vagyok, mint bárki más, így felteszem sokan vannak így. Az SWTOR minden ízéből süt az átgondoltság, egymás után szembesül az ember a rengeteg kiváló ötlettel és ahogy most látom, a tartalom is elegendő lesz ahhoz, hogy hosszú-hosszú ideig lekössön minket. Számomra a legfontosabb egy MMO-ban is az „egyjátékos” aspektus, ami itt talán erősebb, mint bármelyik másik hasonló játékban: már most egyértelmű, hogy az összes kasztot ki fogom próbálni csak a sztori miatt is, mert érdekel hogy melyiket hogyan vezetik be a játékba, és mert egyszerűen jó ezzel a játékkal játszani. Elfogult vagyok? Hát persze, hogy a fenébe ne lennék elfogult?

Lássuk csak mégegyszer, mit kell tenned, hogy hazavihesd az újságot:

1. Lájkold a Facebook oldalunkat

2. Kommentelj be Facebook-on a megjelölt bejegyzéshez

Ha ez megvan, már csak várnod kell, mi pedig a sorsolás után felvesszük a szerencsés nyertessel a kapcsolatot, aki a GameStar budapesti szerkesztőségében átveheti az ajándékát. A lájkolásokat vasárnap 23:59-ig várjuk, így a nyertes a hetet már egy zseniális cikkekkel teli újsággal kezdheti.

Update: Megvan a nyertes, akit Facebook üzenetben már értesítettünk is!

• Daniel Erickson a humorról: lesz bőven, leginkább a karakterek személyisége adja majd az alapját. Két végletként a smugglert és az agentet említi. Előbbi áll legközelebb egy akció-vígjátékhoz, míg utóbbi inkább a Mass Effect sötét hangulatát hozza, néha egy-egy vidámabb résszel. Ja, és nem lesz utalás semmilyen valós életből vett eseményre, személyre.
• Kyle Garner a sztoriról: nem kényszerítenek játékosokat, hogy egy előre kijelölt pályán kelljen végighaladni, nulla önálló lehetőséggel.
• Stephen Reid az infó mennyiségéről: hihetetlen hosszan taglalja a semmit , de azért az újak kedvéért újra leírom, amit ő is megerősít. Azért van ilyen kevés infó a játékról, mert csak a teljesen kész dolgokról beszélnek. Mivel az egyes területek általában kapcsolódnak egymáshoz, nagyon limitált a játék azon része, ahol a teljes rendszer összeállt már. Egyébként, a közhiedelemmel ellentétben, van marketingtervük, amit pontosan követnek is. A héten például biztos az volt kiadva, hogy írjanak sokat a fórumra.
• Georg Zoeller interjú:” minden kaszt, amelynek van healing képessége, el tudja majd látni a main healer szerepét.” – Trooper healer FTW
• Végül, a múltkor összefoglalt, német Gamestaros cikkben feltűnt néhány, eddig nem látott kép. Klikk.

Extra Leszarom Tablettával

Nem kisebb megtiszteltetést ért, hogy Gyu barátommal ketten készíthettük el a GameStar magazin augusztusi számába szánt Star Wars: The Old Republic előzetest!

Kimerítő Mafia II, StarCraft II és Kane & Lynch 2 tesztekkel érkezik az augusztusi GameStar

Íme egy visszautasíthatatlan ajánlat augusztusra tőlünk, amit elfogadva senkinek nem kell majd a halakkal aludnia; Mafia II-vel a címlapon és alapos teszttel a belső oldalakon végre megjelent az augusztusi GameStar!

A „családias” hangulatban, fegyverrel a halántékon megszületett friss GameStar persze nem csupán ennyit bír felmutatni! Az előzetes rovatban már büszkén feszít a Bioshock Infinite, a Dragon Age II, az swtor.hu főszerkesztőjével, Disorderrel közösen készített Star Wars: The Old Republic vagy épp a DiRT 3, de a tesztrovatban is akad számos kiválóság. Van itt kérem minden apró részletre kiterjedő StarCraft II tesztecske, illetve ebben a hónapban két visszatérő vendégünk még Kane és Lynch, akiknek sanghaji kiruccanását szedjük ízekre és pontozzuk, a tartalomban olvasható más kiválóságok mellett, ugyebár. Ajándék teljes játékunk ebben a hónapban a magyar fejlesztésű remek taktikai-RTS, a Joint Task Force, ami azon túl, hogy 2006-ban 90% fölötti értékelést kapott tőlünk, még tökéletes magyarsággal is szól hozzánk.

Azon pedig senki ne lepődjön meg, ha az újság kibontása közben egy levélnyi fehér tabletta hullik az ölébe. Bár kacérkodtunk a gondolattal, hogy a maffiás élmények után, kisebb profilváltással a drogbizniszben is megvetjük a lábunkat, de ebben a hónapban kezdő gengszter mivoltunk miatt csak egy kóstolónyi Leszarom tablettára futotta. Javasolt adagolás: vész esetén 2 tabletta azonnali beszedése, majd pihentető GameStar olvasgatás.

Sajnos a tördelők lehagyták az újságban a nevem, de tessék odaképzelni!