Revan

Malak legyőzése után Revan elvette Bastilát, majd Coruscanton telepedtek le. A memóriáját azonban nem sikerült teljes mértékben visszanyernie. Éjszakánként egy olyan bolygóról álmodott, ahol soha véget nem érő vihar tombolt…

Bár a Galaxis hősként ünnepelte, ő kerülte a feltűnést. Ebben szerepet játszott feszült viszonya a Jedi Renddel. A Tanács ismét jedivé szerette volna képezni, ám Revan ezt visszautasította. Kalandjai során olyan ismeretet szerzett az Erőről, ami után megalázó lett volna ismét padawannak állnia. Ő inkább ezt a tudást szerette volna megosztani a jedikkel, akik viszont hevesen ellenkeztek. Egyszer már szembefordította velük saját tanítványaikat (különösen Malak és Bastila története rémítette meg őket), nem kockáztathatták ezt még egyszer. Egyesek eljátszottak a száműzetés lehetőségével, de az előrelátóbbak elvetették ezt. Tekintve heroikus tetteit és a Galaxis szerte ismert történetét, a Rend szemet hunyt házasságuk felett, cserébe viszont nem voltak szívesen látott vendégek a Jedi Templomban, nézeteiket sem hirdethették.

Az álmai nem hagyták nyugodni Revant, aki végül felkereste Canderoust, hogy megtudja, miért támadták meg a mandalóriaiak a Köztársaságot. Barátja azonban csak annyit tudott mondani, hogy az egész a Mandalore ötlete volt, az ő motivációját viszont nem ismeri. Ugyanakkor megígérte barátjának ,hogy kideríti az igazságot.

Következő útja a jedi templomba vezetett, ahol szerette volna kideríteni, mi történt pontosan Meetra Surikkal. Meetra az egyik leghűségesebb tábornokaként szolgált, a háború lezárulta után ő volt az egyetlen, aki a tanács elé állt, hogy feleljen tetteiért. Revan korábban már próbálta őt elérni az Erőn keresztül, de nem sikerült neki. Kutatását a jedi archívumban Atriss zavarta meg, aki felvilágosította, hogy a Száműzött elvágta magát az Erőtől, csak így élhette túl a Malachor V borzalmait. Revan – bár nem mutatta Atriss előtt – felelősnek érezte magát barátja sorsáért.

Canderous hamaroaan rossz hírekkel tért vissza Coruscantra. Bár nem sikerült kiderítenie a Köztársaság elleni háború okát, megtudta, hogy a klánok Rekkiadnál gyülekeznek, ahol -  meggyőződésük szerint – Revan elrejtette Mandalore maszkját. Revannak azonnal beugrott egy emlékfoszlány, amint Malakkal egy jeges csúcs tetején állnak. Tudta, hogy a mandalóriaiak jó helyen keresik az ereklyét.

Úgy döntött, ő is elmegy a bolygóra, hiszen egy új Mandalore feltűnése hatalmas fenyegetés a Köztársaságra nézve. A klánok ismét egyesülnének zászlója alatt, hogy teszteljék erejüket a Galaxis legerősebb hatalmán. Ezen felül ez az egyetlen hely, ahol tovább kutathat elveszett múltja után. Canderous természetesen  csatlakozott barátjához, ám további társakra is szükségük lett volna az utazáshoz.

Hazasietett Bastilához, hogy közölje vele a nagy hírt, de felesége még nagyobb meglepetéssel tartogatott számára: babát várt…

folyt.köv…

Darth Bandon

Darth Bandon egy jedi padawan volt, aki megszökött a Sith Birodalomba a  Darth Revan és Darth Malak által kirobbantott Jedi Polgárháború idején.

Miután Malak elárulta mesterét, Revant, mialatt a jedik és a köztársasági csapatok el akarták fogni, Bandon lett a sötét nagyúr Árnykeze, előlépve a Sith Birodalom második leghatalmasabb alakjává. Amikor a sithek megtámadták az Endar Spire-t Taris közelében, Bandon a hajónsSith katonákkal és bukott jedikkel nyomult előre, hogy megpróbálják elkapni Bastila Shant. Ekkor találkozott össze többek között Trask Ulgoval, aki feláldozta magát, hogy a köztársasági katonaként szolgáló Revant megmentse.

Röviddel Taris pusztulása után Malak felbérelte Calo Nordot, hogy kutassa fel  Bastilat és a társait. Miután a fejvadász meghalt Revan keze által, Malak elküldte tanítványát, hogy találja meg és iktassa ki volt mesterét. Megtalálta Revant Manaan vízalatti koltoarató bázisán, amit Hrakern-bázisként ismerünk. A tanítvány szembeszállt Revannal és társaival, miután azok megtalálták a negyedik Csillagkohó-koordinátát. Bandon alábecsülte Revant és társait, és nem tartotta méltó ellenfélnek őket. Ez lett a végzete: Revan és csapata legyőzte, mint ahogy az őt kísérő két sötét jedit is.

A kezdetek

Darth Bandon jedi padawanként kezdte, de sok részét nem fogadta el a jedi kódnak. Átjárta őt az Erő. Heves érzelmek, mint például a harag és gyűlölet tomboltak benne és adtak erőt neki. Jedi mesterei megpróbálták megfékezni ezeket, de a fiatal padawan dühöngött mesterei irányítása alatt.

BTC 306-ban (a coruscanti zsákolás előtt) az egykori jedi lovagok, Revan és Malak a Mandalóriai Háborúban találtak egy régi űrállomást, amit Csillagkohóként hívtak – egy ereklyét a rakaták Végtelen Birodalmából, amivel uralták a galaxist közel 20 000 évvel ezelőtt – és elnevezték magukat a sithek sötét nagyurainak. Revan és Malak hadat üzent a Jedi Tanácsnak és a Köztársaságnak, ezzel elindítva a Jedi Polgárháborút. Bandon elvetette mesterét és a Jedi Rendet, majd elmenekült az újraindított akadémiába, a Korribanra.

Jedi Polgárháború

Tanulóként Bandon teljesen elsajátította a sötét oldali tanításokat és a sith kódot, így  - a kegyetlenségével és könyörtelenségével, a hatalomért folytatott verseny során  -  hamar félreállította tanulótársait és felhívta magára Darth Malak figyelmét. Bandon kivívta Malak megbecsülését. Két évvel a Jedi Polgárháború a kezdete után a jedi és köztársasági csapatok csapdát állítottak fel Revan és Malak számára, hogy megpróbálják elkapni őket. Az ütközet során Malak elárulta mesterét, zászlóshajójáról, a Leviatánról megparancsolta, hogy nyissanak tüzet Revan hajójára. Miután úgy gondolta, hogy végzett Revannal, birtokba vette egykori mestere, a sötét nagyúr köpenyét.

A sith hagyományok szerint Malak keresett magának egy egyszerű tanulót a követői közül, aki az ő személyes tanítványává válhatott. Valakit, aki meg tudná tanulni a sithek titkait és arra tudná használni, hogy elpusztítsa a Jedi Rendet és a Köztársaságot. Malak megtette Bandont az Árnykezévé, mellyel a második leghatalmasabb személy lett a Sith Birodalomban. A sötét nagyúr sok mindenre megtanította a sithek tanításaiból. Malak nem csalódott abban a döntésében, hogy Bandont tette meg tanítványává, sok jedit megölt a háború során. Rövid idő múlva olyan szóbeszédek kerültek napvilágra, hogy Bandon el akarja bitorolni Malaktól a sithek nagyura címet. Végül Bandon tekintetét mestere trónjára kezdte el szegezni.

Az Endar Spire támadása

BTC 303-ban Darth Malak keresett egy Bastila Shan nevű jedi lovagot, mert félt a csata-meditációjától -az Erő segítségével meg tudta növelni a köztársasági csapatok harci morálját, a sithekét pedig lecsökkenteni. Amikor megtudta, hogy Shan az Endar Spire fedélzetén van, elküldte a sith hadiflottát, ami meglepte a köztársasági hajót. Taris közelében a Bandon által vezetett erők átszálltak az Endar Spire-ra, hogy megkíséreljék elfogni vagy kiiktatni Shant. Az amnéziában szenvedő Revan – akit megmentett Shan, mikor Malak megpróbálta megölni, majd később a Jedi Tanács kitörölte az emlékeit – az ifjú jedi alatt szolgált, mint egy közönséges katona. Bandon szembetalálkozott Revannal és Trask Ulgo zászlóssal, mikor azok megpróbáltak elérni a mentőkapszulát, remélve, hogy Shannak sikerült elmenekülnie a hajóról.

Bandon előtt ott volt a lehetőség, meg tudta volna ölni mindkét köztársasági katonát. Még mielőtt megtehette volna, Ulgo egy rohammal, önmagát feláldozva hagyott Revannak esélyt a menekülésre, hogy el tudjon jutni a mentőkapszulához és Carth Onasi parancsnokkal el tudják hagyni a hajót. Miután Bandon megölte Ulgot, elhagyta a hajót, mielőtt a sith elfogóvadászok elpusztították volna.

Bastila sikeresen elmenekült a hajóról, majd földet ért Tarison. Revan és Carth szintén földet ért Taris felszínén, ezért Malak blokád alá vette az egész bolygót, míg a sith csapatok fel nem kutatják Bastila Shant.

Bastila felkutatása és a bukás

Miután Malak megparancsolta, pusztítsák el a bolygót, hogy megölje Bastilat, információt kapott egy fejvadásztól, aki túlélte a bombázást – üldözöttje megint elmenekült. Nord azt is elárulta, hogy Revan, Malak egykori mestere segített neki megszökni. Malak felbérelte a fejvadászt, hogy találjon rá és ölje meg Shant, azonban Calo Norddal Revan végzett útja során. A sith admirális, Saul Karath tájékoztatta a nagyurat, hogy Calo kudarcot vallott, ezért kiküldött egy másik fejvadászt Shan után. Később Malak úgy határozott, nincs olyan fejvadász, aki képes lenne elbánni egy jedivel, ezért azonnal a hajójára hívatta Bandont. Mikor tanítványa megérkezett, megölt egy sith katonát, aki az útjában volt. Malak elküldte Revan és Bastila után, hogy kerítse elő őket és ha lehetséges, Bastilat élve hozza elé.

Bandon megtalálta Revant a Maanan-on egy koltoarató bázison, a Hrakert állomáson. Akkor találkozott vele és társaival, amikor azok keresték a negyedik Csillagkohó-térképet. Két sötét jedi kísérővel az oldalán úgy gondolta, hogy semmi esélyük. Közölte, félt attól, hogy valaki megfosztja attól az örömtől, hogy a saját kezével ölheti meg Revant. Amikor Revan megkérdezte Bandont, hogyan jutott le a vízalatti bázisra, az volt a válasza, ugyanúgy mint Revan és Malak. Szerzett egy vízalatti járművet és az általuk felfedezett úton jött le. Bandon még egyszer elmondta, hogy nincs esélye a sith csatlósai ellen, bár le tudta győzni azt a szánalmas Calo Nordot. Revan bosszút esküdött, mert megölte Trask Ulgot. Bandon folytatta mondókáját, hogy Revan szavai nem jelentenek számára semmit, hacsaknem az életéért könyörgött volna, kezei által gyors és fájdalmas halált fog halni. Bandon és a kísérői rátámadtak Revanra és csapatára, de hiába Bandon minden képessége, kudarcot vallott két kísérőjével együtt.

Legendája

Bandon szerepvállalására a Jedi Polgárháború után ezer évvel is emlékeztek. Egy bejegyzés szerint – amely a Jedi Polgárháborúról szólt egy twilek jedi, Deesra Luur Jada holokronjában – amikor Bastila és Revan fogságban volt a Leviatánon, Bandont megölték, miután Revannak sikerült megszöknie. ATC  3693-ban egy nyomozó ügynök, Gannod Chant, aki a Biztonság és Hírszerzés Tanácsnak dolgozott, lefordított egy kéziratot amelyet a feltehetőleg sith szimpatizáns, Ingo Wavlud írt. Ingo kézirata szerint Bandon ugyanabban az évben halt meg, BTC 298-ban, mikor Darth Traya, Darth Sion és Darth Nihilus.

Darth Marr

Darth Marr a sithek sötét nagyura volt a Nagy Galaktikus Háború alatt, most a Sötét Tanács tagja.

Miután a sith tanítvány, Teneb Kel legyőzte majdani mesterét, Darth Calypho-t, Darth Marr behívatta az Uralkodó elé és bemutatta, mint az új fegyvert, amit kiválasztottak, hogy levadássza Exal Kressh-t, az Uralkodó egyik volt tanítványát. A háború végén Marr egyike volt annak a hét tanácstagnak,aki életben maradt a Sötét Tanácsban. Ahogy a Tanács többi tagja, úgy ő is kapott egy jelentéktelen rendszert, melyet a Galaktikus Köztársaság kénytelen volt feladni a Coruscanti Egyezmény értelmében.

Darth Marr se nem becsülte, se nem tisztelte Lord Calypho-t, sem a tanításait, arra kényszerítve őt, hogy átlépje korlátait a hatalom megszerzésében, amit nem tudott megszerezni. Ugyanígy semmire sem becsülte Calypho tanítványát, Teneb Kelt sem, mert Kel sosem fejezte be a tréningjét. Amikor figyelemmel kísérte Kel és félholt mestere párbaját, úgy hitte, hogy a fiatal tanítvány a félelméből és gyűlöletéből merít erőt. Darth Marr megmutatta megkérdőjelezhetetlen hűségét az Uralkodó felé, amikor meghajolt előtte és bemutatta Teneb Kelt. Elvárta a sithektől, hogy bármilyen parancsot kövessenek, amit megkaptak, mindenféle kérdés nélkül. Erőszakkal fenyegették meg őket, ha bármi engedetlenséget tapasztaltak. Ezt bizonyította, hogy amikor Teneb Kel megtagadta, hogy letérdeljen előttük, Marr megfenyegette, hogy megöli.

Annak ellenére, hogy hideg és könyörtelen természet, elég ésszerű volt ahhoz, hogy ne öljön meg egy olyan személyt, aki értékes információk birtokában van. Megkímélte Teneb Kelt annak ellenére, hogy ellenszegült a parancsnak, mert megemlítette neki, tud valamit, ami érdekelheti a Tanácsot. Egy kis tisztelet érlelődött benne Teneb iránt.  Miután Mortis megölte Teneb Kelt, Marr megbüntette Ravage-t, mert gúnyt űzött Thanatonból, valamint elmondta, hogy ő sokkal jobb sith volt, mint Ravage és egy kevés kredittel útjára bocsátotta.

Réges régen… ott hagytuk abba, hogy Meetra Surik visszatért a Peremvidékről és az egész galaxis sorsát meghatározó kalandjai során több szövetségesre tett szert, akik közül többen Erő-érzékenyek voltak. Belőlük képezte ki a jedik egy új generációját, az ő feladatuk volt újjáépíteni a Jedi Rendet.

Kutatás az eltűnt jedik után

Surik igyekezett stabilizálni a politikai helyzetet több bolygón is. Ilyen volt a Nar Shaddaa, ahol a helyi Tőzsde (Exchange) szervezete kihasználta a menekülteket. Surik ellehetetlenítette a bűnszervezet működését a holdon azzal, hogy megölte a szervezet két vezetőjét, Saquesh-t és Visquis-t, továbbá elpusztította a helyi sejt főnökének, G0-T0-nak zászlóshajóját is. G0-T0 azonban túlélte a találkozást és csatlakozott Surik küldetéséhez, hogy segítse a jedit stabilizálni a galaxist, mivel a Tőzsde érdekei is ezt kívánták. Valamivel később Surik rátalált Zez-Kai Ell mesterre, aki a holdon bujkált, és rábeszélte, térjen vissza a dantooine-i Jedi Enklávéba. Mielőtt elhagyta volna a Nar Shaddaa-t, Surik találkozott a fejvadász Mirával, aki csatlakozott hozzá. Mint később kiderült, Mira Erő-érzékeny volt, Surik pedig később megmutatta neki, hogyan használja az Erőt.

Ezután Surik és legénysége az Onderonra utazott, azonban hajójukat megtámadták Tobin ezredes parancsára. Az űrcsatában sikeresen megsemmisítettek több onderoni vadászgépet, de az Ében Héjának végül kényszerleszállást kellett végrehajtania a Dxun holdon. Surik járt már itt korábban a Mandalóriai Háborúk idején és váratlanul érte, amikor a dzsungel felderítése során egy titkos mandalóriai táborra bukkant, aminek a vezetője maga Mandalore volt. Miután Surik kisegítette a mandalóriaiakat ügyes-bajos dolgaikban, Mandalore biztosított számukra egy siklót, amivel elutazhattak az Onderonra. Iziz városában próbáltak rátalálni Kavar jedi mester nyomára, azonban ez korántsem ment olyan egyszerűen. A városban polgárháborús hangulat uralkodott és többen is keresztezték Surik útját, de végül a helyi kantinban sikerült egy találkozót szervezni a jedivel, amit azonban Tobin emberei megzavartak. Kavar elmenekült, de megígérte Suriknak hamarosan kapcsolatba lép vele. Visszatértek a Dxun holdra, ahol Mandalore támogatásáról biztosította Surikot és csatlakozott küldetéséhez a közös ellenség, a sith ellen valamint, hogy más bolygókon kutasson a szétszóródott mandalóriai klánok után. A Nar Shaddaa-n és a Dantooine-on találtak is klánokat.

A Dantooine-ra érkezve jelentős változásokkal kellett szembesülniük. A bolygón heves harcok folytak, az egykor békés gazdálkodásnak nyoma sem maradt. A Khoonda előőrs űrkikötőjében szálltak le, ahol a helyi adminisztrátor, Terena Adare fogadta őket. Tőle tudták meg, hogy a Dantooine komoly problémákkal küzd és a bolygó vezetése a megmaradt polgárokkal Khoonda-n alakította ki főhadiszállását. Adare engedélyezte Suriknak, hogy belépjen a dantooine-i Jedi Akadémia romjai közé, hogy Vrook Lamar jedi mester után kutasson. Surik itt találkozott a tudós és történész Micallal, aki hajdanán Surik padawanja volt, mielőtt a jedi elment volna harcolni a Mandalóriai Háborúba. Mical csatlakozott a legénységhez és utazásaik során Surik újra képezte őt. Végül rátaláltak Vrook mesterre a helyi kristály barlangban és kiszabadították, ezzel azonban szembe állították a jedit fogságban tartó zsoldosokat Khoondával. A zsoldosvezér Azkul, aki a Jedi Polgárháború veteránja volt és Darth Malak akadémiáján tanult, maga mellé próbálta állítani Surikot. Azonban a jedi visszautasította az ajánlatot, miután végzett a rá támadó zsoldosokkal, visszatért Khoondára és megerősítette a védelmet, majd segített a helyi milíciának legyőzni a támadó zsoldos csapatot. Ezt követően beszélt Vrook Lamar mesterrel és rábeszélte, térjen vissza a Jedi Akadémiára.

Nem sokkal ezután Surik üzenetet kapott a mandalóriai Kelborn-tól, hogy Kavar mester kapcsolatba akar lépni vele. Surik visszautazott Dxun-ra, ahol Kelborn elmondta neki, Vaklu tábornok összehívta az onderoni Lordok Tanácsát és árulással fogja vádolni Talia királynőt, aki egyben az unokatestvére is volt Vaklunak. Kreia eközben nyugtalanító zavart érzett az Erőben és fel is hívta rá Kelborn figyelmét, hogy ellenőrizze az érzékelőket. Kelborn megerősítette a rendellenességet, ezért Surik három társát elküldte a hajdani sith nagyúr, Freedon Nadd sírjához. Eközben Surik, Kreia és Mandalore az Onderonra utazott.

Iziz városában szálltak le, ahol a mandalóriai baziliszkusz harci droiddal komoly riadalmat keltettek. Mielőtt a palotába értek volna, Vaklu csapatain kellett átvágniuk magukat, majd a palotában megütköztek Tobin ezredessel és katonáival, valamint az általuk irányított drexl lárvával. A trónterembe még idejében érkeztek, hogy megmentsék Talia királynőt Vaklu katonáitól. A harc végeztével a tábornokot lefegyverezték, Kreia azt tanácsolta, végezzenek Vakluval, mert éltében komoly fenyegetést jelent, Surik azonban felhívta rá Kreia figyelmét, hogy ez Talia döntése, nem pedig az övé. Végül Talia megparancsolta katonáinak, hogy az áruló Vaklut végezzék ki, ezzel az onderoni polgárháború véget ért. A csata után Surik beszélt Kavar mesterrel, aki megígérte, elmegy a Dantooine-ra és találkozik vele és a Tanáccsal.

Dolga végeztével Surik a Korribanra indult, megkeresni Lonna Vash mestert. Kreia a leszállást követően nem kívánta elhagyni a hajót, helyette telepatikus úton vezette Surikot keresztül a Sötét Nagyurak Völgyén egészen a Sith Akadémiáig. Az akadémiát felderítve azonban Lonna Vash mesternek már csak a holttestét találták meg, Darth Sion megölte körülbelül egy órával Surik érkezése előtt. Mielőtt sikeresen kijutottak volna az akadémiáról, Sion az útjukat állta. A sötét nagyúr azt mondta Suriknak, tudja merre járt a száműzetése alatt és, hogy ismeri tanítóját Kreiát. Figyelmeztette, óvakodjon Kreiától mert ugyan úgy fogja elpusztítani Surikot, ahogyan azelőtt vele is tette, de előtte Kreia kezétől fog szenvedni. Ezekkel a szavakkal végződött beszélgetésük, majd Surik és Sion megütköztek és ugyan többször is legyőzte a sithet, az újra és újra felállt és tovább harcolt. Kreia az Erőn keresztül figyelmeztette Surikot, hogy Sion már nem egy hús-vér ellenfél, a fájdalomból merít erőt és átjárják Korriban sötét energiái, ezt a harcot nem nyerhetik meg. Surik elfogadva Kreia tanácsát társaival elmenekült Korribanról.

Még Korribanon, a shyrack barlang felderítése során a Sith Akadémia közelében Surik rátalált Ludo Kressh nagyúr sírjára. Odabent Surik látomást látott a múlt eseményeiről, szembe kellett néznie múltbéli döntéseivel. Elsőként azzal az elferdített vízióval, amikor Malak maga mellé állította a mandalóriai háborúk kezdetén, később egy emlékeiben élő csatát látott a Dxun-on vívott második csatáról, utána Kreia és csapatának néhány tagja szembenállásáról volt látomása, végül Darth Revan jelent meg előtte, akivel meg kellett küzdenie. Ezek a látomások rávilágítottak, hogy ezen múltbéli döntései határozták meg későbbi jellemét.

Miután az összes eltűnt jedit felkutatta, visszatért a Dantooie-ra, ahol nagy meglepetésére az újjáépített Jedi Akadémia fogadta. Bent a már újraszerveződött Jedi Tanács fogadta Lamar, Kavar és Ell mesterek személyében, akik készen álltak dönteni Surik további sorsáról. A mesterek arra a következtetésre jutottak, hogy a Malachor V-nél hozott döntései miatt maga Surik lett az eleven seb az Erőben. Azt állították, hogy Surik magában hordozta mindazok halálát, akik életüket vesztették a Malachor V-nél vívott utolsó csatában és azzal, hogy újra kapcsolatot talált az Erővel, tovább táplálja ezt az ürességet és elszívja társainak az életenergiáját. A mesterek szerint a sith tőle tanulta hogyan táplálkozzon az Erőből és ezért Surik a galaxis minden élőlényére veszélyt jelent és talán magára az Erőre is, ha a jövőben feltűnik egy hasonló hatalommal bíró erőhasználó, mint Darth Nihilus, aki az egész galaxis energiáit felfalhatja. Úgy vélték, el kell vágni Surikot az Erőtől, függetlenül attól, ő mit gondol erről. Surik elfogadta döntésüket, de mielőtt végezhettek volna a művelettel, Kreia közbelépett. Megmentette Surikot, aki ekkor még eszméletlenül feküdt, így a Tanácsot sem védhette meg Kreia támadásától. Kreia felfedte valódi kilétét a jedi mesterek előtt, Darth Traya személyében, majd végzett a Tanáccsal. Lecsapolta életenergiáikat, ugyanolyan kínokat okozva nekik, mint amilyet Surik élt át a Malachor V-nél. Mire végzett, a mesterek nem csupán halottak voltak, de semmissé váltak az Erő számára, így nem is egyesülhettek azzal.

Szemben a Sith Triumvirátussal

Mire Surik visszanyerte eszméletét, Traya már elhagyta a Dantooine-t. Surik elindult a Telos IV-re, hogy megütközzön vele. A telosi akadémián rátalált a sebesült Briannára, aki felett a megrontott Atris állt. Hogy megmentse Briannát, kénytelen volt megütközni Atrissel, akit sikeresen le is győzött. Sikerült rávennie Atrist, hogy bocsásson meg neki a múltbéli tetteiért, így Atris is visszatalált a fény ösvényére és belátta, milyen ostoba volt, amiért elhitte a sith hazugságait. Atris megerősítette Darth Traya kilétét és azt, hogy ő az egyik sith, aki felelős a jedik kiirtásáért. A párbaj után Brianna kérte, hadd csatlakozzon Surikhoz újra, mint az utolsó handmaiden, de immár saját nevét használva. Ezt követően Surik távozott és az akadémián hagyta Atrist. A döntést a nő további sorsáról, amiért ő okozta a jedik vesztét, meghagyta Mical és az új Jedi Tanács feladatának. Nem sokkal ezután Surik részt vett a Telos IV-nél vívott csatában, átszállt Darth Nihilus zászlóshajójára, a Ravagerre egy kisebb mandalóriai csapattal. Nihilus régi tanítványa, Visas Marr és Mandalore segítségével legyőzték a Sith Nagyurat. Ezt követően elindultak a Malachor V-re.

Miután az Ében Héja lezuhant a Malachor V felszínén, Surik elindult a Trayus Akadémiára, útja során számos sith bérgyilkossal és viharvadakkal kellett megküzdenie, mígnem eljutott Darth Sionhoz. Többször is legyőzte a sith nagyurat, míg végül sikerült meggyőznie, engedje el a határtalan gyűlöletet és fájdalmat, ami oly soká éltette. Sion végül megtért, engedett a számtalan sérülésnek, ami a testét borította és meghalt. Surik az akadémia legbelső termében találkozott Darth Trayával, megpróbálta megmenteni a sithet, de Traya nem kért a jóságából. Azt mondta Suriknak, kettejük küzdelme csak halállal érhet véget és ha a jedi nem képes lesújtani rá, akkor ő fogja elpusztítani úgy, ahogyan Sionnal is tette korábban. Egy rövid, de annál hevesebb párbajt követően Surik levágta Traya megmaradt kezét. Traya kérte Surikot, végezzen vele, de a nő hű maradt a jedi tanításokhoz és mindazon gonoszságok ellenére, amit elkövetett a Jedi Rend és a galaxis ellen, Surik megkegyelmezett a sebesült sithnek.

Traya olyannyira feldühödött Surik irgalmasságán, hogy újra megtámadta a jedit. Az Erőn keresztül három fénykardot lebegtetve támadt rá. Suriknak nem volt más választása, mint lesújtani a sithre és véget vetni a harcnak egyszer és mindenkorra. Mielőtt meghalt, Traya azt mondta, Surik nagyobb volt mint akiket ő valaha is képzett. Utolsó pillanataiban Traya információkat adott Revan helyzetéről az Ismeretlen Régiókban, majd beszélt még Surik társainak, a meglátogatott bolygóknak és a Köztársaságnak a jövőjéről is. Traya halálát követően Bao-Dur kis droidja, Remote sikeresen újraaktiválta a tömegárnyék-generátort, ami teljes mértékben elpusztította a bolygó maradványait. Az Ében Héja és legénysége még idejében elmenekült.

Folyt köv…

A holografikus krónika rövidítése, egy hagyományos kristályrácsos eszköz, melyben a jedik nagy mennyiségű adatot tároltak el, ugyanúgy, mint a holokron őrzői. A sitheknek megvolt a saját technológiájuk, amit kifejlesztettek és a jedik előtt már 3000 éve használtak.

A legtöbb holokron poliéder alakú. A jediké leginkább kocka, a sith holokronok általában piramidok, de vannak más alakúak is. Ilyen például a Telosi Holokron. Az első sith holokron legalább három ezer évvel megelőzi az első jedi holokront. A technológia amely létrehozta a sith holokront, közös volt a sitheknél. Az ősi sith király, Adas ezzel az ajándékkal próbált meg a rakata harcosok bizalmába férkőzni. Elfogadta a technológiájukat és elkészítette a holokront, de átlátott a trükkjeiken és fellázadt ellenük.

A holokron egy szerves kristályt és a holografikus technológiát használja fel, amely feldolgozza a holokron tulajdonosának megjelenését és egyéb adatait, majd ezt átváltoztatja egy háromdimenziós hologrammá. Az őrző útmutatóként szolgált a holokron adatbankjában – a  keresés és visszaállítás terén -, egyetlen érintéssel elérhetővé válik. Ezek az őrzők el tudták mondani az addigi történetüket, mihelyt valaki aktiválta a holokront. Megérezték egy jedi fejlettségi szintjét, így tudták korlátozni vagy éppen megengedni, hogy ki férhet hozzá az  adatokhoz. A padawanok a túl veszélyes és túl magas prioritású információkhoz nem férhettek hozzá. A sith holokronok is hasonlóképpen működnek, de ott az őrző megvesztegethette naiv hallgatóit.

Számtalan holokron van elraktározva a coruscanti Jedi Archívumban, amelyeket egy speciális holokron-teremben tárolnak, a Jedi Temlomban.  A jedik által készített holokronok mellett itt tárolták a holokron készítésének és a bennük rejlő tudáshoz való hozzáférésnek a leírását is.

A technológia amit a jedik készítettek, majdnem teljesen elveszett a Nagy Jedi Tisztogatás után, amikor Darth Sidious lerohanta az Archívumot. A megmaradt holokronok magukban hordozták  a jedi technikákat, régi csillaghajók terveit és történelmi információkat a galaxisról. Általában csak az Erő-használók tudnak hozzáférni a holokronokhoz, míg az adatkronokhoz a nem erő-használók is. Ez jelentheti azt, hogy részben az Erő ad neki energiát. Az egyszer már kinyitott holokron őrzőjével az Erőt nem használó egyének is tudnak beszélgetni, akárcsak az Erőt használó társaik. Ezt tudva Bastila Shan apja egy holokront készített, amit naplóként használt.

Néhány holokront úgy lehet aktiválni, ha az Erővel szétszeded darabokra és a közepébe beleillesztesz egy kristályt, amivel hozzáférést szerzel a holokronhoz. A kristályt elrejtették valahol a biztonság megőrzése miatt, amit maga a készítő tett meg. Voltak olyan példák, hogy egy sith vagy jedi védte a kristályt, mindig magánál tartva azt.

Őrző

Az a mesterséges személyiség aki a holokronon belüli hozzáférést engedélyezi. Ez a személy általában a holokron alkotóján alapult. A sithek holokronjaiban az őrzők néha meg tudták mondani, hogy ki is hozta létre őket.

Megtanították a holokron megtalálóinak mindazt, amit alkotójuk felfedezett az életében. Ő tud hozzáférést adni, bármely információhoz, amit elrejtettek belül és dönti el, megtalálója megérdemli vagy sem, hogy megtudja a benne levő információt. Ha nem volt méltatlan erre az információra, meg tudta tagadni, hogy többet tanítson, ameddig hallgatója mesterévé nem vált a tanultaknak. A sith holokronok őrzői nem korlátozták az effajta elérést. Gyakran tanítottak túl veszélyes vagy haladó szintű dolgokat, de ezek sem mindig érték el céljukat és okozta vesztüket a hallgatóiknak.

Resannak köszönet a meséért. Most még spoilerek nélkül…

Az előző részben ott hagytuk abba, hogy Revan és Malak Dromund Kaason találkoztak az Uralkodóval, akinek valamilyen módon sikerült teljesen átállítania őket a  sötét oldalra, s megbízta a két bukott jedit azzal a feladattal, hogy találják meg számára a Csillagkohót.

A Csillagkohó és a sith nagyúr bukása

Miután Revan és Malak bukása teljes volt, az Uralkodó visszaküldte őket az Ismert Űrbe, hogy megszerezzék a Csillagkohó nevű űrállomást, melynek erejével azonnal megkezdhette volna a Köztársaság elleni inváziót. Nem sokkal azután azonban, hogy megtalálták a  dantooine-i csillagtérképet, a páros mindkét tagja egyre ambiciózusabbá vált, s saját birodalmukról kezdtek álmodozni. Revan kikiáltotta magát a sithek új sötét nagyurává, tanítványa pedig Malak lett. Azon egykori jedi lovagok nagy része, akik követték őt a Mandalóriai Háborúkba, még mindig hűségesek voltak Revanhoz. Ezen sötét jediket egy új Sith Birodalom zászlója alatt egyesítette, s a Csillagkohóval a háta mögött Revan kirobbantotta a Jedi Polgárháborút, melyben a Revansiszták egykori jedi társaikra csaptak le. Olyan egykori sith világokat használtak bázisnak, mint Korriban, ahol foglyul ejtett jediket törtek meg, s állítottak át a sötét oldalra. Revan seregének sikerült térdre kényszerítenie a Köztársaságot, ám egy váratlan fordulatnak köszönhetően minden megváltozott.

Malak egyre gyengébbnek tekintette Revant, s úgy érezte, saját ereje felülmúlja mesteréét. Egy csata alkalmával a Köztársaság kockára téve legnagyobb értékét, Bastila Shant, feljutatta az ifjú jedi lovagot egy jedi rajtaütőcsapat élén Revan zászlóshajójára. Malak ekkor látta elérkezettnek a pillanatot, hogy átvegye az irányítást a Birodalom felett, s mesterét elárulva parancsot adott Revan hajójának tüzelésére. A támadás pusztító erejű volt, a sith nagyúr megsebesült, s eszméletét vesztette, de életben maradt. Bastila Shannak sikerült kimenekítenie az öntudatlan Revant a darabokra hulló hajóról, s az Erő segítségével képes volt őt életben tartani. A jedik nem hisznek a foglyok kivégzésében, de a sith nagyúr még mindig veszélyt jelentett. A Jedi Tanács ezért úgy döntött, hogy megmentik Revant, ám memóriáját átprogramozták, s új személyiséget adtak neki egy Köztársaság hű-polgár személyében.

A Csillagkohó-küldetés és visszatérés az ismeretlenbe

A sors úgy hozta, hogy kis idő elteltével Revan visszatért Dantooine-ra. Mikor Bastila megmentette Revant, kialakult közöttük egy kötelék, így amikor Revan álmában egy látomást látott, azt Bastila is látta (ez a látomás valójában egy felszínre törő emlékfoszlány volt). A Jedi Tanács hosszas vita után úgy határozott, hogy Revan megkezdheti kiképzését a jedik között.  Miután sikeresen csatlakozott a Rendbe, a Tanács új küldetéssel bízta meg Revant és Bastilát: meg kellett találniuk a Csillagkohót, ez volt az egyetlen esély, hogy a Köztársaság legyőzhesse Malakot. A látomások az idő múlásával egyre intenzívebbé váltak. Mikor már csak egyetlen egy csillagtérkép hiányzott ahhoz, hogy pontosan megállapítsák a Csillagkohó helyét, az Ében Héját és legénységét foglyul ejtette Darth Malak hajója, a Leviatán. A hajón a szökés során Revan szembetalálta magát Malakkal, aki párbajuk során felfedte egykori mestere előtt annak valódi személyiségét. A csata heves volt, ám Bastila feltartóztatta Malakot, hogy Revan és a legénység többi tagja elmenekülhessen és befejezhessék küldetésüket.

Az ezt követő hetekben Malak addig kínozta Bastilát, míg a jedi át nem állt a sötét oldalra. Revannak idő közben sikerült megszereznie az utolsó Csillagtérképet is, ám az Ében Héjának kényszerleszállást kellett végrehajtania a Lehn bolygóra. Malak ideküldte új tanítványát, Bastilát, hogy állítsa meg Revant. Összecsapásuk során Revan újra megtagadta egykori énjét és a sötét oldalt, Bastila pedig visszavonult a Csillagkohóra.

Hamarosan megérkezett a köztársasági flotta, s az Ében Héjának is sikerült dokkolnia a Csillagkohón. Revan és csapata szintről szintre küzdötte át magát a Csillagkohó és Malak által állított akadályokon, míg nem Revan ismét szembe találta magát Bastilával. Revan többször is legyőzte a sith tanítványt, ám képtelen volt végezni vele. Egymás iránt érzett szerelmük végül erősebbnek bizonyult a sötét oldalnál, s Bastila megtért. Revan ezután újra megmérkőzött egykori tanítványával, Darth Malakkal, s egy hosszú, heves csatát követően a zsarnok elbukott. Az Ében Héjának sikerült elhagynia a Csillagkohót, mielőtt az űrállomás felrobbant volna. Ezután egy ünnepélyes ceremónia keretében Revant és társait a Köztársaság legmagasabb elismerésével, a Dicsőség Keresztjével tüntették ki.

Két év elteltével Revan memóriájának darabkái kezdtek felszínre törni, s elhagyta az Ismert Űrt, hogy felkutasson és megállítson valamit, ami még Darth Malaknál is sokkal nagyobb veszélyt jelentett a Köztársaságra és annak jedi védelmezőire…

Meetra Surik, vagy más néven a Jedi Száműzött egy jedi nő  volt, aki a Jedi Nagy Tanács tiltása ellenére csatlakozott a Galaktikus Köztársaság csapataihoz a Mandalóriai Háborúk idején és meghatározó  szerepet játszott a háború végkimenetelében. A lovagi rangot a háború során érdemelte ki: Revan és Malak parancsnoksága alatt szolgált és végül tábornoki rangot szerzett a Galaktikus Hadseregben.

Surik fontos szerepet játszott a mandalóriaiak felett aratott végső győzelemben a háború utolsó szakaszában, de megkérdőjelezhető utolsó parancsa katasztrofális következményekkel járt, aminek következtében Surik kapcsolata az Erővel megszakadt. A jedik közül, akik elmentek a háborúba, egyedül ő nem esett áldozatul a sötét oldal csábításának, egyedül ő tért vissza a Jedi Tanács elé felelni tetteiért. Miután a Tanács száműzte a Jedi Rendből, a Peremvidéken bolyongott közel egy évtizedig, mielőtt visszatért volna a köztársasági űrbe a Sötét Háborúk idején, az Első Jedi Tisztogatás tetőpontján.

Miután egyik titokzatos szervezet fogságából a másikéba esett, hamar egy elképesztő méreteket öltő konfliktus közepében találta magát, aminek a hátterében a Sith Triumvirátus állt. Miután újra megtalálta kapcsolatát az Erővel, Surik egymás után győzedelmeskedett a sith nagyurakkal szemben, majd elindult az ismeretlenbe, megtalálni Revant.

Végül kiderítette, hogy Revan fogságba esett Dromund Kaason, annak a Sith Birodalomnak a szívében, amelyről azt hitte, több mint ezer éve megsemmisült. Surik segítette Revant küldetésében, hogy végezzen a sith uralkodóval, Vitiate-tel, aki a Köztársaság lerohanását tervezte. Surik és Revan támogatóra lelt Scourge nagyúr személyében és közösen támadták meg az Uralkodót. Scourge azonban elárulta jedi szövetségeseit és egy adandó alkalommal hátba szúrta Surikot, aki azonnal meghalt. Áldozata mindenesetre nem volt hiábavaló – segítette Revant késleltetni az Uralkodót tervében.

A halálát követő  években azok a jedik, akiket még utazásai során képzett ki, újjáépítették a Jedi Rendet, ami csaknem teljesen megsemmisült a sith ármánykodásoknak köszönhetően.

Korai évei és a jedi kiképzés

Gyermekként Meetra Surikot, aki később a Jedi Száműzöttként vált ismerté, a Jedi Rend fedezte fel és választotta el szüleitől, hogy jedi lovagot képezzenek belőle. Sok más ifjonchoz hasonlóan Surik padawanként a dantooine-i enklávéban kezdte a kiképzést. Első mestere a jedi lovag Kavar volt. Miután Kavar elment harcolni a Mandalóriai Háborúkba a korai összecsapások idején, Surik több mester tanítványa is volt, többek között Vima Sunrider jedi mesteré is, aki a híres Nomi Sunrider lánya volt. Sunrider mester sokszor óva intette a fiatal Surikot, mindig figyeljen képességeire, különösen arra az adottságára, hogy bárkivel képes volt elfogadtatni akaratát az Erőn keresztül, minden komolyabb koncentráció nélkül.

A Mandalóriai Háborúk

Amikor a mandalóriai invázió megindult a Galaktikus Köztársaság ellen, Surik rendkívüli együttérzést mutatott a Peremvidéken kioltott számtalan életért. Egykori mestere, Kavar példája is megihlette, aki harcolt a korai összecsapásokban, ezért is csatlakozott a küszöbön álló háborúhoz Revan renegát frakciójának oldalán, amikor Malak személyesen kérte fel, csatlakozzon hozzájuk. Hátrahagyta leendő tanítványát, Micalt, aki akkor még csak ifjonc volt. Surik tanította az egyik ifjonc osztályt, hogyan hallják meg önmagukban és másokban az Erő énekét.

Surik Revan legbizalmasabb tábornokaként szolgált a háború alatt, Malak csak a második volt. Többször bizonyította képességeit a csatában, és tudását a legvéresebb hadjáratok során, mint a második onderoni csata a Dxun hold dzsungelében. A lovagi címet is a háború alatt érdemelte ki, de a pontos részletekről nincs feljegyzés.

Ő vezényelte a végső csatát a sith bolygónál, a Malachor V-nél és ő adta ki a parancsot a tömegárnyék-generátor aktiválására, amikor világossá vált, Revan és csapatai nem érkeznek meg időben, hogy csatlakozzanak a mandalóriaiak ellen vívott csatához. Hajója hídjáról nézte végig, amint a generátor a köztársasági és sith csapatokkal egyaránt végzett. A háború során szerzett barátok és a parancsnoksága alatt álló katonák halála olyan sebet okozott az Erőben, amely még Surikkal is végzett volna, ha a jedi nem szakítja meg kapcsolatát az Erővel. Ezt követően nem hallotta többé az Erőt, az általa okozott szenvedések visszhangja már nem érték el elméjét. A Revan alatt szolgáló jedik közül egyedül ő volt képes elfordulni a sötét oldaltól a Malachor V-nél vívott csata után és egyedül ő tért vissza Coruscantra, a Galaktikus Köztársaság központjába, hogy vállalja a felelősséget tetteiért. Malak eredetileg azt akarta, hogy Revan használja fel HK-47 orgyilkos droidját Surik megölésére, de Revan azt mondta, ”ő már halott” és azt akarta, hogy a lány szembesítse a Tanácsot képmutató tanításaikkal, ezért elengedte Surikot.

A szenvedélyes védőbeszéd ellenére a Jedi Nagy Tanács száműzte őt a Rendből, amiért követte Revant a háborúba. Miután felszólították, hogy adja át fénykardját, ő dacból a tanácsterem központi kövébe szúrta azt. Miután távozott, a Tanács megvitatta száműzetésének valódi okát – tartottak tőle, hogy a seb, ami az Erőben keletkezett, teljesen elemészti őt. A Tanácsból néhányan úgy vélték – leginkább Zez-Kai Ell mester -, hogy valójában nem azért büntették meg, ami tett, sokkal inkább azért, mert ő szimbólum volt azoknak a jediknek, akik átestek a sötét oldalra és mert a történelem során ilyen sokan még sosem buktak el. Ezek a tanácstagok úgy vélték, ő a tökéletes alany, hogy megvizsgálják, miért és hogyan esett olyan sok jedi áldozatul a sötét oldalnak. A konzervatívabb mesterek – mint Atris is – úgy vélték, túlságosan elnézőek voltak vele szemben: attól ,végül mégis csatlakozik Revanhez. A Tanács azonban úgy érezte, az Erőben keletkezett seb már végzett vele.

A Sötét Háborúk

Meetra Surik kalandjairól a Peremvidéken nincsenek feljegyzések, de azt tudjuk, hogy visszatérését az ismert űrbe Atris idézte elő. Annak érdekében, hogy előcsalogassák a sötétben megbúvó sitheket, Atris elérte, hogy Surik visszatérjen, felkeltve ezzel a Sith Triumvirátus figyelmét. YE 3951-ben Surik visszatért a száműzetésből, nem sokkal azután, hogy Revan legyőzte Malakot, majd a sithek csaknem teljesen kiirtották a jediket a galaxisban. A Harbinger, egy köztársasági cirkáló, ami épp útban volt Onderon felé, parancsot kapott Carth Onasi admirálistól, a Köztársaság többszörösen kitüntetett veteránjától, hogy szakítsa meg küldetését és induljon a Peremvidékre, felvenni Meetra Surikot. Surik diplomáciai státuszt kapott, de személyazonosságára semmilyen utalás nem történt, a parancs szerint a Telos IV-re kellett volna kísérni.

Útban a Telosra a hajó fogott egy vészjelzést egy kis teherhajótól: a vészjelzés szerint harcban állt egy sith hadihajóval. Amikor a Harbinger megérkezett, a sith hajót elhagyottan találták, csak egy súlyosan sérült holttestet találtak. A kis teherhajó – az Ében Héja, amely fontos szerepet játszott a Jedi Polgárháborúban, – látszólag szintén kihalt volt. Az elkövetkezendő napokban a Harbinger legénysége fokozatosan csökkent, emberek tűntek el nyom nélkül vagy megmagyarázhatatlan baleset érte őket, míg egyszer csak a halottnak vélt sith, Darth Sion felébredt és azt mondta, a jediért jött. A titokban a fedélzetre szivárgott sith bérgyilkosai felfedték álcájukat és a hajó teljes legénységével végeztek. A harc közben kialakult káoszban egy HK-50 típusú orgyilkos droid elkábította Surikot, majd bezárta a hajó egyik helyiségébe. Miközben a hajó legénysége az utolsó szálig elesett, a sith nagyúr Darth Traya – aki időközben magára öltötte egykori személyazonosságát, a jedi mester Kreia szerepét, – kiszabadította az eszméletlen Surikot és az Ében Héja fedélzetére vitte, majd megpróbáltak a hajóval elmenekülni. Szökési kísérletüket azonban észrevették a Harbingert időközben elfoglaló sithek és tüzet nyitottak a kis teherhajóra, ami súlyos találatot kapott. Egy rövid hipertér-ugrásra voltak csak képesek, azonban Surik és Kreia eszméletét vesztette. Szerencsére a kis astromech droid, T3-M4 sikeresen működőképessé tette a hajót – már amennyire ez lehetséges volt, – és elvezette a Perragus bányászati telepig.

Surik a bányászati létesítmény orvosi részlegében tért magához, ahol csak az eszméletlen Kreiát találta. Miután ő is felébredt Surik elindult feltérképezni a helyet és megtalálni a módját, hogyan tudnák elhagyni a létesítményt. A telep elhagyatottnak tűnt, csak a meghibásodott bányászdroidokat találta, amik azonnal rátámadtak, ha észlelték. Rejtélyes módon már ekkor kezdett visszatérni kapcsolata az Erővel. Miközben a kiutat kereste, rátalált a bebörtönzött Atton Randre. Hamarosan megérkezett Darth Sion is sith bérgyilkosaival a Harbinger fedélzetén – a nagyúr azt hitte, Surik az utolsó még élő jedi. Miközben Surik, Atton és T3-M4 a menekülésen dolgoztak, Kreia megpróbálta feltartóztatni Siont, azonban kettejük párbajában a sith levágta Kreia egyik kezét. Végül sikerült elhagyniuk a létesítményt és a Telosra menekültek, az egyetlen ismert célállomásra, amit a Perragus adatbázisa tartalmazott. Miközben a Perragust körülvevő aszteroidamezőből próbáltak kijutni, a sithek a Harbingeren üldözőbe vették őket, tüzet nyitottak a kis teherhajóra és közben eltalálták az egyik aszteroidát, ami illékony üzemanyagot tartalmazott. A találat olyan láncreakciót indított el, amelyben az egész létesítmény és maga a bolygó is megsemmisült.

Amikor megérkeztek a Telos IV körül orbitális pályán keringő Citadella Állomásra, a helyi hatóság letartóztatta őket a Perragusnál történt incidens miatt. Mindeközben az Ében Héját, rajta T3-M4-el ellopták és a Telos felszínére vitték. Annak ellenére, hogy fény derült ártatlanságukra, Dol Grenn hadnagy a helyi biztonsági erőktől arra kérte őket, maradjanak az állomáson, amíg a köztársasági vizsgálat véget nem ér. Közben Surik szövetségesre talált az Erőben jártas ithoriai, Chodo Habat személyében. Segített az ithoriainak leleplezni a helyi Czerka vállalat piszkos üzelmeit, később még az életét is megmentette, amikor a Czerka által felbérelt zsoldosok megpróbálták megölni. Cserébe Chodo a rendelkezésükre bocsájtotta egyik hajóját, hogy a Telosra utazhassanak megkeresni az ellopott Ében Héját. Azonban a felszín közelében az egyik Czerka légvédelmi torony lelőtte a hajójukat. A roncsok közül a néhai köztársasági mérnök, a tömegárnyék-generátor tervezője, a zabrak Bao-Dur mentette ki a túlélőket.

A felszínen kiderítették, hogy az Ében Héját a régi planetáris víztározóhoz vitték a bolygó északi régiójában. Egy elhagyatott katonai állomáson talált siklóval utaztak a víztározóhoz, ahol mint kiderült, a jedi Atris egy titkos jedi akadémiát hozott létre. Atris a régi jedi tanításokat próbálta összegyűjteni, amiben enchani nővérek voltak segítségére. Ezek a nővérek az úgynevezett Handmaidenek voltak, akik esküt tettek, hogy sosem fogják kitanulni a jedik útját. Surik kihallgatást kapott Atristől, akivel komoly vitába is keveredett a múltbéli cselekedetei miatt. Végül Atris elengedte Surikot és csapatát, visszaadta nekik hajójukat. Miután távoztak, kiderült, hogy T3-M4 letöltötte Atris adatbázisából azt a felvételt, ami a Jedi Nagy Tanács kihallgatása utáni beszélgetésről készült és az adatokból kiderült a még életben lévő jedi mesterek tartózkodási helye is. Kreia rávilágított, ezek ugyanazok a mesterek, akik annak idején száműzték Surikot a Rendből. Közben Atris egyik tanítványa is felfedte magát: Brianna, az enchani handmaiden, aki titokban lopózott fel az Ében Héjára még az akadémián. Atris utasítására követte Surikot, hogy figyelemmel kísérje tetteit és meggyőződjön róla, valóban a világos oldal követője-e. Surik legénységével és újonnan csatlakozott segítőjével elindult felkutatni a bujkáló jedi mestereket, hogy egyesítve őket megállítsák a sitheket és választ kapjon, miért száműzték őt a Rendből.

Kalandjai során Surik több segítőre is szert tett, voltak közöttük Erő érzékenyek is, akikből jedit képzett. Eközben a Sith Triumvirátus egyik tagja, Darth Nihilus elküldte árny-kezét, a miraluka Visas Marrt, hogy végezzen Surikkal. Azonban egy rövid fénykard-párbajt követően Surik a maga oldalára állította Visast és miután a legénység többi tagja is elfogadta az új szövetségest, Surik kiképezte Visas Marrt is. Surik segített Bao-Durnak legyőznie a Malachor V-nél történtek után érzett bűntudatát és később belőle is kiváló jedi lovagot faragott. A Nar Shaddaan két twi’lek figyelmeztette Surikot Atton Randdel kapcsolatban, hogy ő egy gyilkos, nem pedig katona, de amikor kérdőre vonta, Atton kezdetben mindig ideges lett. Később elárulta, hogy köztársasági katonaként szolgált a mandalóriai háborúkban, majd a Jedi Polgárháború idején sith katona volt. Kilépett a sith hadseregtől, miután megölt egy jedi nőt, akivel szerelembe esett, miután az megmutatta neki az Erőt. Később Surik megbocsájtott neki és értékelte őszinteségét. Atton megkérte, legyen a mestere és mutassa meg neki a jedik útját. Surik eleget tett kérésének és jedi őrszemet képzett belőle.

Folyt köv…

Visas Marr egy miraluka nő volt, aki a Középső Perem Katarr nevű világán élt a Jedi Polgárháború idején. YE 3952-ben egy, a Katarr-on szervezett titkos jedi konklávé felkeltette a sithek figyelmét. Darth Nihilus, a Sith Triumvirátus egyik vezetője, hogy végezzen a bolygón tartózkodó jedikkel, az egész világot kiirtotta. A sötét nagyúr a bolygón lévő összes élőlény életenergiáját felfalta, egyedül Visas Marrt hagyta életben, bár a lány elveszítette a látását. Zászlóshajója, a Ravager fedélzetére vitte és tanítványává fogadta, kettejük között egy szoros Erő-kötelék alakult ki. Visas a sötét oldal szolgálója lett és követte Nihilust túl a Peremvidéken. YE 3951-ben Visast visszaküldték az ismert galaxisba, hogy járjon utána egy zavarnak az Erőben és a válaszokat tárja Nihilus nagyúr elé. Visas a zavar középpontjában egy személyt talált, egy hajdani jedit: Meetra Surikot, vagy más néven a Száműzöttet. Visas rátámadt a száműzött jedire, de az legyőzte őt. Lenyűgözték Surik képességei és a nő végzete, amit vízióiban látni vélt róla. Visas megingott és elfordult a sötét oldaltól. Feledve addigi mesterét, Nihilust, Surik tanítványa lett és a hajdani jedi feltárta előtte népének igazi erejét. Visas követte új mesterét és segítette küldetésében, hogy megmentsék azokat a megmaradt jedi mestereket, akik nem voltak jelen a katarri mészárlásnál. Még ebben az évben Visas kulcsszerepet játszott a Telos IV-nél vívott csatában, ahol Visas szembekerült egykori mesterével, Darth Nihilus-szal, akit végül sikeresen legyőztek. Nihilus halálával lezárta életének sötét korszakát és népe pusztulásának emléke sem kísértette tovább. Nem sokkal ezután a Sith Triumvirátus két megmaradt tagja, Darth Sion és Darth Traya is vereséget szenvedett Surikkal szemben a Malachor V-nél. Halála előtt Darth Traya még beszélt Surikhoz: azt mondta, Visas visszatérése a Katarr-ra kulcsfontosságú lesz a Jedi Rend újjáépítésében.

A sith tanítvány

YE 3952-ben Visas Marr a Középső Perem egyik gyarmatán, a Katarron élt. Ebben az évben szerveztek egy titkos jedi enklávét a bolygón, amelynek témája egy, a Rendre leselkedő fenyegetés volt, amit csak nem sokkal azelőtt észleltek a jedik. Hét évvel korábban a híres jedi lovag, Revan, aki a Mandalóriai Háborúk hőse lett, a sith sötét nagyurának kiáltotta ki magát és saját sith birodalmat alapított. Ő és tanítványa, Darth Malak hadat üzentek a Köztársaságnak és a Jedi Rendnek.

A háború utáni években a túlélő jedik nyomtalanul tűntek el, egyesével vadászták le őket. A miraluka faj veleszületett Erő-érzékenységét kihasználva a jedik nagy számban gyűltek össze a Katarron, bízva abban, hogy az Erő fokozott jelenléte a bolygón előcsalogatja a sötétben meghúzódó ellenséget. A Sith Triumvirátus egyik tagja, Darth Nihilus, akit csillapíthatatlan éhség kínzott az Erő iránt, észlelte a hatalmas Erő-jelenlétét a bolygón és a Katarrhoz utazott a Peremvidéken túlról, a jedik vesztére. A Rend tagjai ugyanis nem voltak tisztában a sötét nagyúr hatalmával, aki egyetlen misztikus támadással kiirtott minden élőlényt a bolygón és elszívta azok Erő-energiáját, így próbálva csillapítani határtalan éhségét. Egyedül Visas Marr élte túl a Katarr pusztulását.

A miraluka faj tagjait jellemzően aggodalommal töltötte el, ha valamit nem járt át az Erő és amikor Visas nem csak ”látta”, hanem közvetlen közelségből tapasztalhatta meg az élet megsemmisülését az Erőn keresztül, a megszámlálhatatlan elvágott kapcsolat okozta fájdalom és sokk tudattalan, halál közeli állapotba taszította. Miután Nihilus rátalált a haldokló Visasra, zászlóshajója fedélzetére vitte. Mikor a lány magához tért, érezte, hogy az üres szemüregeit fedő hús- és bőrréteget eltávolították. Zavarodva kereste a sötét nagyurat, hogy miért kímélte meg az ő életét? Visas gyenge volt és kiszolgáltatott, érezte a túláradó sötét erőket, amik a sithet körülvették. Nihilus nem beszélt hozzá, de mutatott egy látomást, arra kényszerítve, hogy úgy lássa a galaxist, ahogyan népe sosem volt képes – érző lényeket más bolygókon, elvágva az őket körülvevő élettől, elvágva az Erőtől.

A látomás súlyosan károsította Visas Erő-látását – miralukaként kizárólag erre támaszkodhatott – és meg volt győződve arról, hogy minden életnek vesznie kell. Hitt benne, hogy Nihilus a galaxis rútságát falta fel, majd csendességet hagyott maga után és ennek a nyomorultságnak az eltávolítása békét és rendet teremt ott, ahol azelőtt a káosz uralkodott. Elfogadva Nihilus ki nem mondott meghívását, Visas a sötét nagyúr tanítványa lett és kapott egy saját meditációs kamrát, ahol mindennapjait tölthette. Mint Nihilus árny-keze, Visas kénytelen volt végrehajtani mestere parancsait. Körülbelül egy évvel később egy növekvő zavart észlelt az Erőben – mint egy halovány visszhangot, ami csendesen hullámzott keresztül a galaxison. Felkereste gazdáját, hogy tájékoztassa a jelenségről és hogy megtudja, vajon ő is megérezte-e. Nihilust rendkívül érdekelte a felfedezés és megparancsolta Visasnak, kövesse nyomon az anomália forrását. Miután maga is bizonyosságot szerzett, Visast küldte el, hogy kutassa fel a forrást és vigye a színe elé.

Kutatás a forrás után

Visas – követve a visszhangokat – eljutott Meetra Surikhoz, a hajdani köztársasági tábornokhoz, aki elvesztette kapcsolatát az Erővel a Malachor V-nél zajló csata után. A háborút követően a jedi egyedül tért vissza Coruscantra a Jedi Nagy Tanács elé, hogy ítéletet mondjanak fölötte, amiért engedély nélkül követte Revant a háborúba. Büntetésül a Tanács száműzte őt a Rendből. Miután egy évtizedig bolyongott a Peremvidéken, Surik visszatért a köztársasági űrbe, ahol sith bérgyilkosok vadásztak rá, mert azt hitték, ő az utolsó életben maradt jedi lovag. Surik elhatározta, felkutatja a megmaradt jedi mestereket, akik nem voltak ott Katarr pusztulásánál. Útja során Surik fokozatosan visszanyerte kapcsolatát az Erővel és döntései rezgéseket keltettek az Erőben – ez tette lehetővé Visas számára, hogy észlelhesse őt.

Visas titokban feljutott Surik hajójára, az Ében Héjára, cselekvőképtelenné tette a legénységet és fénykard-párbajra kényszerítette Surikot. De a száműzött jedi legyőzte őt és a párbaj során a fénykardja is megsérült. Miután felismerte Surik rendkívüli erejét, könyörgött a jedinek, vessen véget az életének – kudarca miatt a mestere úgyis végzett volna vele. Surik visszautasította kérését és megkímélte az életét. Visas felajánlotta neki az életét és hűséget fogadott a jedinek, majd elájult. Surik az eszméletlen Visast a hajó orvosi részlegébe vitte. Tette meglepetést okozott a legénység többi tagjának, a pilóta, Atton Rand nemtetszését fejezte ki, mivel kényelmetlenül érezte magát az olyan erőhasználók társaságában, mint amilyen Visas Marr is volt. Ugyanakkor nagyon meglepte a találkozás, hiszen miraluka jediről már hallott, de miraluka sithről még sosem. Felvetette a nő megölésének ötletét is, de Surik hallani sem akart róla. Sajnálta Visast, amiért fájdalmat okozott neki az összecsapásuk során. Atton megnyugtatta, a miraluka sebei begyógyulnak, de észrevett pár súlyosabb sérülést, amiből arra következtetett, a múltban sokat szenvedett.

Miközben Atton, ha nehezen is, de elfogadta Visast, Kreia, Surik önjelölt mestere nem is próbálta leplezni megvetését a miraluka iránt. Ő azon a véleményen volt, hogy a miraluka képessége, hogy az Erőn keresztül lásson okozta népe vesztét és ezért szolgának kell tekinteni. Továbbá Kreia szükségesnek érezte minduntalan emlékeztetni Surikot, hogy a sithek gyakran elárulják saját mesterüket és Visas úgy fogadott hűséget Suriknak, hogy más mester tanítványa volt. Ez burkoltan azt jelentette, Visas
hűségében sosem lehet biztos.

Visast  nagyon nyugtalanította első találkozása Surikkal. Szokatlan volt számára az az irgalmasság, amelyet Surik mutatott nem csak feléje, hanem mindenki más felé is. Visas úgy vélte, ez a felfogás csak gyengévé teszi a hamarosan felbukkanó ellenséggel szemben. Ennek ellenére lenyűgözték Surik képességei és Visas újra reménykedni kezdett, hogy a galaxis talán mégsem olyan, mint amilyennek Nihilus mutatta neki és talán a segítségével Surik képes lenne megállítani a sötét nagyurat. A tudat, hogy korábbi gazdája nem ismerte és nem is látta Surikot, kicsit megnyugtatta. Ugyanakkor figyelmeztette Surikot: ahhoz, hogy legyőzze Nihilust, meg kell értenie, mi miért történt. Nem volt hajlandó elvezetni Surikot volt gazdájához, mielőtt le nem tesztelte – érezte, a jedi még nem áll készen, hogy szembenézzen a fenyegetéssel. Azonban tisztán látta, Surik és Nihilus hamarosan találkoznak majd.

Utazás Meetra Surikkal

Ettől a naptól kezdve Visas a világos oldalnak kötelezte el magát és segített felkutatni a még életben lévő jedi mestereket. A lány csodálata Surik iránt tovább nőtt és idővel megtanította a jedit, hogyan lásson az Erőn keresztül úgy, ahogyan arra egy miraluka képes. Amikor elérkezett az idő, Surik végre találkozott Visas egykori mesterével annak zászlóshajóján, a Ravageren, a Telos IV-nél vívott csata során. Visas ragaszkodott hozzá, hogy ő is Surikkal tartson, amikor megütköznek a sötét nagyúrral. Hozzá hasonlóan Mandalore is – aki együtt utazott Surikkal annak érdekében, hogy összegyűjtse a szétszóródott mandalóriaiakat – ragaszkodott hozzá, hogy ő és csapata részt vehessenek a dicső csatában, állítva, az ő harcosai a legalkalmasabbak erre a feladatra.

Amikor átszálltak a szebb napokat is látott hajóra, Mandalore azt mondta, Surik és Visas menjenek a hídra, mivel nem bízott Surik sikerében – neki megvolt a saját terve. Surik képességeit firtató véleményét nem részletezte, csupán azon az állásponton volt, aki nem mandalóriai, az itt nem lehet eredményes. Miközben a hídra vezető utat keresték, Visas megkérte Surikot, hadd keresse fel egykori meditációs kamráját, utoljára. Visas újult erővel nézett szembe a végső összecsapással, de ekkor már nem a bosszúvágy hajtotta, minden élet megmentéséért harcolt. A végső próba a hűség próbája volt. Visas szembenézett Nihilus-szal, minden hite Surikban volt, aki új lehetőséget adott neki. Miután a sith sötét erők segítségével visszaverte a támadásukat, Surik rájött, Visas a kulcs Nihilus és a Ravager közötti Erő-kötelékhez. Visas kihasználva ezt a köteléket blokkolta Nihilus kapcsolatát az Erővel, egy pillanatra elkábítva a sötét nagyurat. Együttes erővel Surik, Visas és Mandalore sikeresen legyőzték Nihilust. Mielőtt elhagyták volna a hajót, Visas úgy érezte látnia kell, mit takar Nihilus maszkja, ezzel megszakítva az utolsó köteléket is kettejük között.

Darth Nihilus halálát követően hamarosan a Sith Triumvirátus másik két tagja is szembe került Surikkal, aki mindkettejüket legyőzte, Darth Siont és egykori tanítóját, Kreiat, aki újra felvette a Darth Traya nevet. Ez az utolsó összecsapás a Triumvirátus központjában zajlott, a régi Trayus Akadémián, amely a Malachor V-ön volt található. Ez a végső csata hozta el az árnyék-konfliktus lezárását, amely ellen a jedik egészen a Jedi Polgárháború vége óta küzdöttek és ami után Visas fontos szerepet játszik a Jedi Rend újjáépítésében. Darth Traya halála előtti végső jóslata szerint Visas Marr visszatért szülőbolygójára a Katarr-ra és amikor végignézett annak felszínén, végül azt látta, amit látni akart.

Mission Vao egy twi’lek lány volt, aki utcagyerekként élt Taris alsó szintjein a Mandalóriai Háborúk idején. Csatlakozott az Ében Héja legénységéhez és Revannal együtt elhagyta a bolygót, még annak pusztulása előtt. YE 3956-ban, mindössze 14 éves korában kiérdemelte a Dicsőségkeresztet, az egyik legmagasabb köztársasági kitüntetést a Rakata Egyesnél tanúsított bátorságáért és a Sith Birodalom elleni háborúban való helytállásáért. Darth Malak legyőzése után útjaik Revannal szétváltak.

Mivel szüleit sosem ismerte, Mission árvaként nőtt fel, egyetlen rokona a bátyja volt, ő vigyázott rá. Griff profi szélhámos volt, nem vetette meg a szerencsejátékot és a piát sem, a könnyű meggazdagodás reményében komoly adósságot halmozott fel, aminek következtében menekülni kényszerültek. Mission még csak 5 éves volt, amikor a Tarisra érkeztek, potyautasként egy teherhajó rakterében, élelmük is épp csak elég volt az útra.

A Tarison Mission és Griff az alsó városban voltak kénytelenek élni az idegenekre vonatkozó korlátozások miatt, miszerint nem mehettek a felső szintekre. YE 3963-ban Griff tagja lett a tarisi alsó város egyik bandájának, a Rejtett Bekeknek. A polgárok még mindig nem heverték ki a padawan mészárlást, amelynek hatására a peremvidéki világok, mint amilyen Taris is volt, nagyon szigorúan betartatták a törvényeket és utasításokat, amikor a mandalóriaiak betörtek. Zayne Carrick, akit a gyilkosságokkal vádoltak, visszatért Tarisra, hogy segítse az ellenállást a mandalóriai megszállókkal szemben, és azért, hogy felkutassa a Rejtett Bekek titkos rejtekhelyét.

Mission azután ismerkedett meg Zayne-nel, hogy a fiatal padawan beszélt Marn Hierogryph-fel. Azonnal beleesett a fiúba, hiába figyelmeztette a bátyja, Griff, hogy messzire kerülje el, hisz ő a feltételezett gyilkos. Azt mondta Zayne-nek, ismer egy titkot és megmutatta neki a bátyja kisállatát, amit Griff titokban nevelt. Miközben utána kémkedtek, Marn leleplezte őket és értesítette Griffet. Eközben megjelent Brejik, aki megpróbálta megölni Zayne-t egy vibropengével. Heves párbaj vette kezdetét, de végül Zayne sikeresen lefegyverezte támadóját, amikor Mission lábon vágta Brejiket, aki ettől elejtette fegyverét. Griff sietve félrehúzta kishúgát a harctérről, ekkor Brejik előrántott egy sugárpisztolyt és azzal próbálta megölni Zayne-t.

Ekkor lépett közbe Del Moomo, aki a falhoz szegezte Brejiket, mielőtt az végezhetett volna a padawannal. Nem sokkal később Mission, Zayne és Marn rájött, hogy a tároló rekeszben nevelt ”kisállat” valójában Noana Sowrs eltűnt gyerekei. Miután kiszabadították a két gyermeket, visszavitték őket a Rejtett Bekek vezéréhez, Gadon Thekhez. Mission ezután segített megetetni a két gyermeket. Gadont dühítette az emberrablás, amit Griff és Brejik követett el, ez adta a lehetőséget a Rejtett Bekek számára, hogy tárgyaljanak az ellenállókkal és később csatlakozzanak hozzájuk.

Mission és Griff egyaránt törzsvendégek voltak az alsó város kantinjában, ahol Griff megismerkedett Lena-val, a twi’lek táncosnővel, akivel később szorosabb kapcsolatba került. Lena azonban előszeretettel flörtölt a tarisi nemesekkel és Griff tudta, hogy sosem tudja majd megadni a lánynak azt az életet, amit az elvárt volna. Végül az adósságok elöl menekülve Griff kénytelen volt elhagyni Tarist Lena-val együtt, maga mögött hagyva a tizenkét éves kishúgát. Elmondta Missionnek, hogy Lena nem akarta, hogy magukkal vigyék, de megígérte, visszajön érte, amint elég pénzt gyűjt össze és mesés gazdagságban fognak élni. Mission gyűlölte Lena-t, mert úgy érezte, Griff miatta fordított hátat neki és miatta már nem szereti őt. Úgy nevezte, a ”bögyös, pénzéhes kantinpatkány”. Nem volt kétséges, a kapcsolat nem tartott sokáig.

Miután bátyja, Griff elhagyta őt, Mission a maga útját járta, míg egy nap találkozott a wookiee Zaalbarral, akit népe kitaszított. Zaalbar bajban volt: néhány Fekete Vulkar, akik a tarisi alsó város egyik legnagyobb swoop-bandájának a tagjai voltak, rátámadtak és ez felkeltette Mission figyelmét. Látva a magányos wookiee-t, ahogy a gengszterek rávetik magukat, Mission kijött a sodrából és a támadókra vetette magát. De a fiatal lány hamar a földön találta magát, miután az egyik bandatagtól kapott egy nagy pofont, ekkor azonban az addig gyámoltalan wookiee égtelen haragra gerjedt, megragadta az egyik támadót és a magasba emelte, ezzel sikeresen elijesztve a többieket.

A találkozás szokatlan körülményének ellenére, vagy pont annak köszönhetően, Mission és Zaalbar összeálltak és a maguk módján segítették egymást a továbbiakban. Zaalbar a Nagy Z becenevet kapta új barátjától. Két évig éltek az alsó városban, de ez idő alatt semmi hír nem érkezett Griff felől. Előszeretettel járták Taris legalsó szintjét, ahol a kitaszítottak éltek embertelen körülmények között – ugyan Gadon többször is megtiltotta nekik, hogy lemenjenek, természetesen nem fogadtak szót. Mission sosem kérdezte Zaalbart a múltjáról, mivel nem szívesen beszélt róla, a lány pedig elfogadta a wookiee hallgatag természetét. Zaalbar néha ugyan szóba hozta otthonát, de akkor is csak a hatalmas Wroshyr-fákról beszélt és arról, hogyan pusztítja el világát a kívülállók kapzsisága, amit ugyan Mission nem értett elsőre, de mint kiderült, a Czerka vállalat rabszolga-műveleteire célzott a Kashyyyk-on.

YE 3956-ban, közel a Jedi Polgárháború végéhez, a háborús hős és legendás köztársasági katona, Carth Onasi és az amnéziás Revan a Tarison rekedtek, miután az Endar Csúcs nevű köztársasági hadihajót, aminek a legénységéhez tartoztak és aminek a jedi Bastila Shan volt a parancsnoka, lelőtték a sithek és ők ketten egy mentőkabinban a Tarisra menekültek. A sithek ellen irányuló háborús erőfeszítésekben kulcsfontosságú szerepe volt Bastila csatameditációs képességének, ő volt a Köztársaság egyetlen reménye. Ezért is kellett Carthnak és Revannak minél előbb megtalálniuk a lányt és elhagyniuk Tarist. Kutatásuk közben Javyar kantinjában futottak bele a furcsa párosba, a wookiee-ba és a twi’lek kislányba, aki fura mód inkább beszélt a galaktikus közös nyelven, mint népe saját nyelvén. A váratlan találkozáskor Zaalbar épp – az ebédjét megszakítva – egy kisebb csapat Fekete Vulkartól védte meg Missiont.

Látva, hogy a két férfi először jár Tarison, ellátta őket információval a városról, a helyi Tőzsde vezetőjéről, Davik Kangről és a fejvadász Calo Nordról, aki épp érkezésükkor hagyta el a kantint, pár holttestet hagyva maga mögött. Mission mesélt a Rejtett Bekekről, mint egy megbízható bandáról és mesélt a Fekete Vulkarokról is, akiket Brejik irányított. Említette, hogy Davik nemrég szerzett egy új hajót, az Ében Héját, amivel a csempészüzleteit bonyolítja. Ezt követően Mission és Zaalbar elhagyta a kantint és újabb kalandok után indultak az alsóbb szintekre, Taris nyomornegyedeibe.

A Rejtett Bekek vezére, Gadon Thek segítette Revant, ő szponzorálta a tarisi szezonnyitó swoop-bajnokságon, aminek a fődíja maga Bastila volt. Cserébe annyit kért, hogy szerezzék vissza neki az ellopott prototípus gyorsítót a Fekete Vulkar bázisról. Gadon azt mondta, Mission ismeri a módját, hogyan jussanak be a bázisra a hátsó bejáraton keresztül. Miután Revan és Carth belement az üzletbe, Gadon ellátta őket papírokkal, amiknek a segítségével lejuthattak az alsóbb szintekre. Odalent megkeresték Missiont, aki teljesen kétségbeesetten fogadta őket, ugyanis Zaalbart elfogták a gamorreai rabszolgakereskedők. Könyörgött a két férfinak, segítsenek kiszabadítani Zaalbart és akkor bejuttatja őket a Vulkar bázisra.

Revan megmentette Zaalbart, aki népe hagyományaihoz hűen életadósságot fogadott, miszerint élete árán is segíteni és védeni fogja a férfit. Mission nem volt hajlandó megválni egyetlen ”családtagjától”, így ő is csatlakozott a társasághoz. Később az Ében Héja legénységének is a tagja lett, amit Revanék loptak el Daviktól, hogy még időben, Taris pusztulása előtt elhagyják a bolygót. Mivel Mission volt a legfiatalabb a legénység tagjai közül – mindössze tizennégy éves lehetett -, a csapat többi tagja gyakran lenézően, lekezelően bánt vele, különösen Carth-tal szemben éleződött ki olykor egy ”apa-lánya” típusú veszekedés.

Taris pusztulása után Mission Revan mellett maradt és segítette őt és társait a Csillagkohó elpusztítására és a sith megállítására irányuló küldetésben.

A Revan-nal való utazásai során Mission találkozott Lena-val, aki elmondta, mi minden történt azóta, hogy Griff magára hagyta őt a Tarison. Griffel a Tatooine-ra utaztak, ahol a helyi Czerka vállalatnak dolgoztak. Elmondta, hogy ő valójában szerette volna, hogy Mission is velük tartson és még a jegyet is megvette volna a lánynak, de Griff azt mondta neki, Mission nem akarja elhagyni a Tarist. Valójában Griff mindkettőjüknek hazudott és bár Mission először nem akart hinni Lena-nak, később
belátta, a nem létező példaképet látta bátyjában.

Mission – még kételkedve Lena állításaiban – folytatta a kutatást a csillagtérkép után Tatooine homokdűnéi között, miközben eljutottak a buckalakók táborába. Az enklávén belül megtalálták a fogságban tartott Griffet, aki mindent bevallott és igazolta Lena állításait. Kiszabadítása után Griff nem hagyott fel az éppen aktuális nagy üzletével, miszerint tach mirigyekből készítsen tarisi sört, ám ez a próbálkozása is kudarcba fulladt és újabb bajba került a helyi Tőzsdénél.

Mission nagyon dühös volt Griffre a múltbéli tettei miatt, ezt még tetézte, hogy szemmel láthatóan tovább folytatja a gyors meggazdagodásra irányuló kísérleteit. Végül belátta, senki sem tökéletes, a bátyja pedig különösen nem az, hisz másoktól eltérően még a saját hibáiból sem volt képes tanulni, de megtanulta elfogadni őt, mert mégis csak a bátyja, olyan, amilyen. Mission boldog volt, hogy a bátyja életben van, de többé már nem érezte, hogy tartozik neki bármivel is.

Miután sikeresen elmenekültek a Leviatánról, fény derült Revan egykori személyazonosságára. Bár először megingott, Mission úgy látta, ez a Revan nem az egykori sötét nagyúr, a bukott jedi és ezért kiállt mellette. Követte Revant küldetése során egészen a Csillagkohóig, segítette annak elpusztításában és jelen volt a Köztársaság sithek felett aratott győzelménél, valamint az ő tiszteletükre rendezett ünnepségen, ahol mindannyian megkapták a Köztársaság Megmentői címet és a Dicsőségkeresztet. Mikor Revan elindult az Ismeretlen Régiókba, Mission már nem követte őt.

Resan írása következik Revanról. Holnap jelenik meg a hasonló című könyv, ha minden jól megy, vasárnap már ennek részleteibe avatlak be titeket.

A Mandalóriai Háborúk alatt revansisztaként a Köztársaság hőse. A háború után rettegett sith nagyúr, Darth Revan, a Köztársaság hódítója. Miután visszanyerte eredeti énjét és legyőzte egykori tanítványát, Darth Malakot, a galaxis megmentője. Revan egy eminens férfi jedi lovag volt, aki kitörölhetetlenül beírta magát a galaxis történelmébe.

Korai élet

Revan pontos származását homály fedi. Néhányan úgy gondolják, hogy Revan a Peremvidék mögött született, de sem szülei személyéről, sem szülőbolygójáról nincs adatunk. Ami biztos, hogy elég fiatalon került a Jedi Rendhez ahhoz, hogy megkezdhesse tanulmányait az Erő rejtelmeiben.

Jedi kiképzés

Amennyiben hihetünk az egykori jedi mester, Kreia szavának, ő volt az, aki tanítványául fogadta Revant, s megkezdte az ifjú padawan tanítását. Revan kiképzése legjobb barátjával, Alekkel (később Darth Malak) együtt két helyszínen zajlott: Coruscanton és a dantooine-i Jedi Akadémián. Mindkettejük gyakran látogatta a twi’lek jedi mestert, Zhar Lestint plusz képzésért. Az idős jedi mester felfigyelt Revan csillapíthatatlan tudásvágyára, ám később elhessegette ezt a gondolatot, s betudta azt az ifjú jedi lelkesedésének. Ő és Vandar Tokare mester remélte, hogy Revan lesz a Jedi Rend jövőbeni bajnoka. Másfelől Vrook Lamar jedi mester később azt állította, hogy Revan talán túlságosan is lelkes volt, s túl sokat akart megtudni az Erőről. Még azzal is meggyanúsította, hogy az ősi sith mágiákat is tanulmányozta. Úgy tartják, Revan később ott hagyta első mesterét és több mestertől is tanult egyszerre, beleértve a már fent említett Lestint, a jedi történész Dorak mestert Dantooine-on, illetve Arren Kae-t. Később Mical azt állította, hogy Revan behatóan tanulmányozta az Erőn keresztül kialakítható kapcsolatok technikáját. Kreia szerint Revan végül visszatért hozzá, „mikor rájött, hogy már nincs mit tanulnia a jediktől, azt kivéve, hogy hogyan hagyhatná el őket örökre”. YE 3956-ban a dantooine-i jedi mesterek véleménye szerint bár padawannak nagyon ígéretes volt, Revan makacs volt, büszke és nem törődött a Sötét Oldal veszélyes csábításával.

Valamikor YE 3963 előtt Revan Alekkel együtt elnyerte a lovagi címet. A két barátot a Rend egyik legígéretesebb párjaként könyvelték el, de kettejük közül Revan számított az igazi vezérnek (erősebb és intelligensebb volt, mint Alek).

A Revansiszta

A korai peremvidéki összetűzések idején (mely a Galaktikus Köztársaság és a mandalóriaiak között zajlott) Revan egy jól ismert, erős, karizmatikus jedi lovag volt. Véleményt formált, miszerint a mandalóriaiak nagyobb fenyegetést jelentenek, mint amennyire az egyelőre látszik, s hangot emelt amellett, hogy a jediknek részt kell venniük a Köztársaság háborús erőfeszítéseiben. A Jedi Rend még nem heverte ki az Exar Kun ellen folytatott háborúban szerzett veszteségeket, így megtiltották a jedik beavatkozását. Revan eleinte magányos hang volt a jedik között, ám barátja, Alek hamarosan mellé állt, s így ketten egyre több hasonló gondolkodású követőre találtak. Alek és a többi segítő támogatásával Revan úgy döntött, hogy a Jedi Tanács akarata ellenére felderítőként behatolnak az ellenség vonalai mögé. Útjuk során egy rövid időre megálltak Tarison. Revan jó kapcsolatot ápolt Lucien Draay jedi mesterrel, így abban reménykedett, hogy a tarisi Jedi Akadémiáról is megnyerhet pár embert az ügyének. Sem Draay, sem más jedi Tarisról nem csatlakozott Revanhoz.

Valamivel Taris elhagyása után Revan követői nagy részét Suurja-n hagyta, míg ő Onderonra és Dxunra utazott, hogy kivizsgálja az ottani eseményeket. Bár beszámolt a Tanácsnak azon „zavaró” eredményekről, miszerint a Mandalóriai Háború kialakulóban van, a Tanács még egyszer megerősítette álláspontját, miszerint a Rendnek nincs helye a háborúban, s Revant egy új küldetésre küldték, hogy kiszabadítsa követőit, akik a Suurja-n vívott negyedik csatában estek fogságba. A foglyokat végül a szökevény padawan, Zayne Carrick mentette meg Demagol szadista kísérleteitől. Miután Revan és követői újra csatlakoztak, folytatták kampányukat a jedik közbeavatkozásért. Ahogy a revansiszta mozgalom nőtt mögötte a köztársasági média a megmentő szerepébe állította be Revant. Először csak úgy utaltak rá, mint a „revansiszta vezető”, majd hamarosan, mint maga  “a Revansiszta”.

Toborzó útjuk során eljutottak a Cathra-ra is, ahol mind érezték (szerte a galaxisban a többi jedivel együtt) az ezrek halálát, akik a Seroccoi Csatában estek áldozatul a mandalóriaiak nukleáris robbanófejeinek. Az Adasca-affér, az Első Tarisi Csata és Jebble-i Csata után Lucien Draay helyet kapott a Jedi Tanácsban. Draay azt állította, hogy a revansziszták útja mind a Köztársaságra, mind a jedikre nézve rossz. A Tanács visszaküldte Aleket Revanhoz és követőihez egy utolsó figyelmeztetéssel, miután Alek (ekkor már Malak kapitány) tanúskodott nekik egy titkos összeesküvésről, melyet a Jedi Szövetség néven ismerünk.

Mandalóriai Háborúk

A Mandalóriai Háborúkról kitűnő írásokat olvashattatok Coirestától, így én ennél a résznél leginkább Revan bukására, és Malachorra koncentrálnék. Valamikor YE 3961-ben Revan rálelt egy rakata csillagtérképre a wookiee-k szülőbolygóján, a Kashyyyk-on. Nem sokkal ezután felfedezte az ősi sith világot, Malachort, ami a mandalóriaiak számára tabunak minősült. A felszínére lépve rögtön megrohamozták a bolygót keresztülszövő pusztító sötét oldali energiák. Erős akaratának köszönhetően a gonosz erők nem emésztették fel. Hamarosan rálelt a Trayus Akadémiára, ahol megtalálta az ősi sith planéta, Korriban koordinátáit.

A frontra visszatérve Revannak sikerült a mandalóriaiakat Malachorhoz kényszerítenie egy utolsó ütközetre. A háborúban eltöltött idő alatt tapasztalt erőszak és Malachor elindították Revant a sötét oldal felé vezető úton. Revan kidolgozott egy zseniális tervet, amit még saját követői sem ismertek, hogy hogyan törölhetné el szinte összes ellenségét egyetlen csapásra. A mandalóriaiak elpusztítása csak a terv egyik része volt. Azon jediknek és köztársasági katonáknak, akiknek a hűségére nem lehetett számítani, szintén meg kellett halniuk. Revan úgy döntött, megtisztítja seregét azoktól, akik jobban hisznek a jedikben és a Köztársaságban, mint benne. Ám sötét tervét egészen annak megkezdéséig takargatta.

Hogy ezen tervét végrehajtsa, elrendelte a frissen elkészült tömegárny-generátor elhelyezését a bolygón, ahol a mandalóriai erők összegyűltek, hogy végleg elpusztítsák Revan seregét. Seregének megtisztításával összhangban Revan stratégiailag azon jediket és katonákat rendelte a felszínre, akik hűsége vitatható volt. Miután minden egyes darabka a helyére került, Revan személyesen vívott meg Mandalore the Ultimate-tel, s párharcukból ő került ki győztesen. Egy ifjú jedi hölgyet, akit ma úgy ismerünk, a Száműzött, megbízott a világpusztító fegyver aktiválásával.

A csata mindkét oldalon katasztrofális veszteségekkel járt. Mindazonáltal a Köztársaság örömmel látta, hogy a Mandalóriai Háborúkból győztesen kerültek ki, s Revant a Köztársaság hősévé kiáltották.

A csata után Revan és Malak az Ismeretlen Régióba követte a mandalóriai sereg maradványát, hogy felszámolják azt.

A sith fátyla

Az űr mélyének Ismeretlen Régiójába folytatott expedíciójuk során Revan és Malak bizonyságot nyert egy régóta megbúvó Sith Birodalom (az igaz sith) létezéséről. Miután megérkeztek a Birodalom főbolygójára, Dromund Kaas-ra, Revan és Malak találkozott a titokzatos Uralkodóval. Revan és Malak Malachor V-ön már így is elfogadta a  sith tanításokat, ám itt történt valami, ami miatt teljesen átadták magukat a sötét oldalnak, s az Uralkodó vált az új mesterükké. Tőle új feladatot kaptak: fel kellett kutatniuk egy ősi fegyvert, mellyel a Birodalom elsöprő csapást mérhet a Köztársaságra – meg kellett találniuk a Csillagkohót…

folyt.köv.

Darth Sion, a Fájdalom Ura sith nagyúr volt, aki a régi sith háborúk idején élt. A Nagy Sith Háború alatt Sion Exar Kun Sith Birodalmáért harcolt sith martalócként, egészen addig a napig, míg le nem győzték.  Ahelyett, hogy meghalt volna, Sion rájött, hogy ha segítségül hívja fájdalmát, haragját és gyűlöletét, akkor képes legyőzni a biztos halált, ezzel elérve a halhatatlanságot. Az ár azonban nem volt kicsi, életét ezután mindent felemésztő kínok között kellett tovább élnie. Bár a teste megtört és bomladozott, az Erő sötét oldala egyben tartotta azt, s Sion így túlélte a Nagy Sith Háborút.

Sion ezután új szövetségesre lelt a Darth Revan és Darth Malak által feltámasztott Sith Birodalomban, ám akárcsak előző mesterei, végül ők is elbuktak. A korribani Sith Akadémián nézte végig, ahogy a Birodalom saját magát emészti fel. Sion hamarosan új célokra lelt, mikor Darth Traya-val és Darth Nihilus-szal megalapították a Sith Triumvirátust, melynek célja a sithek felvirágoztatása, és a jedik kiirtása volt. Székhelyük a Malachor V volt, ahol Sion Darth Traya tanítványaként szolgált. Idővel a két tanítványt frusztrálni kezdte mesterük tanítása, s szövetkeztek ellene. Erejüket egyesítve elvágták mesterük kapcsolatát az Erővel, s száműzték őt.  Ezután ketten uralkodtak tovább és igen nagy sikereket értek el mind a megmaradt sithek egyesítésében, mind a jedik ellen folytatott háborúban.

A Jedi Rend majdnem teljesen kipusztult, ám ekkor Sion figyelmét felkeltette egy jedi, aki nem rég tért vissza az Ismert Űrbe. Egy jedi, aki a Mandalóriai Háborúkban szolgált: a Száműzött. Sion megpróbálta megölni őt, ám ezen tervét egykori mestere, Traya meghiúsította, s sikerült a Száműzöttel együtt a Peragus II-re menekülnie. Sion ide is követte őket egy elfoglalt köztársasági hajón, ám a Száműzöttnek és társainak innen is sikerült elmenekülni. Legközelebb Korribanon, az egykori Sith Akadémián találkoztak újra, ahol össze is csaptak. Kreia az Erőn keresztül figyelmeztette a Száműzöttet, hogy ez egy olyan csata, amit nem nyerhet meg. Sion hagyta elmenekülni őt, mert elkezdte tisztelni, és mert tudta, hogy nem most találkoztak utoljára. Hamarosan Sion tisztelete a  Száműzöttel szemben kezdett átalakulni egy új, eddig számára ismeretlen érzéssé, olyan érzéssé, amit nem tudott elviselni. Gyönyörűnek találta őt, de úgy látta, hogy ezek az érzések elgyengítik és csak halálhoz vezetnek. A Száműzött egyre többet szerepelt Sion gondolatai között, s ezért gyűlölte őt. Végül Traya elárulta a Száműzöttet és visszatért, hogy átvegye az irányítást a sithek és Sion felett. Sion már várta a Száműzöttet a Malachor-on, s elérkezett végső párbajuk ideje. A Száműzött legyőzte őt, újra és újra, ám mivel Malachor és a Trayus Akadémia sötét erői keresztüláramlottak Sionon, a sith nagyúr képes volt talpon maradni. Miután a Száműzött negyedszer is felülkerekedett a sith nagyúron, felnyitotta Sion szemét, hogy milyen árat fizetett a halhatatlanságért. Sion megértette, hogy a Száműzöttnek igaza van. Még utoljára figyelmeztette őt Traya-val kapcsolatban, s végül hagyta magát meghalni.

Az elveszett jedik

Miközben a megmaradt mestereket kereste, a Száműzött eljutott a Dantooine-ra is, hogy felkutassa Vrook mestert. Érkezésekor jelentős változásokat tapasztalt: utoljára a Mandalóriai Háborúk idején járt itt, azóta a Jedi Enklávét lerombolták és a Dantooine planetáris kormánya is a fennmaradásért küzdött. A megmaradt lakosság összefogott és közös erővel egy új bázist építettek ki a hajdani Matele birtokon, ami csak Khoonda néven volt ismert. Miután beszélt a helyi adminisztrátorral, a Száműzött elutazott az enklávé romjaihoz. Ott megtudta, hogy Vrook mestert elfogták a bolygón portyázó zsoldosok.

A Száműzött felkutatta és kiszabadította Vrook-ot, de a mester azt mondta, hogy hagyta magát elfogni, így megelőzve a konfliktust Khoonda és a zsoldosok között. Most, hogy Vrook újra szabad, a zsoldosok teljes körű támadást fognak indítani a gyenge lábakon álló kormány ellen. A Száműzött úgy döntött, segíti Khoona-t és az ő vezetése alatt a helyi milícia legyőzte a zsoldoscsapatot.

Kutatásai elvezették a Száműzöttet az Onderonra is, ahol Kavar mester tartózkodott, aki szintén régi barátja volt. Kavar Talia királynő tanácsadójaként szolgált a palotában. A Száműzött hamar szembesült a ténnyel, hogy a Dantooine-hoz hasonlóan az Onderon is komoly gondokkal küzd. Onderon polgárainak nagy része a Köztársaságot hibáztatta az utóbbi idők háborúi okozta szenvedésért. Ezt kihasználva Vaklu tábornok – Talia unokatestvére – azzal lázította követőit, hogy az Onderonnak el kell szakadnia a Köztársaságtól és újra függetlenné kell válnia. Ezt úgy tervezte, hogy meggyilkolják Talia-t és magát teszi meg királynak.

Miután Vaklu erői kis híján lelőtték, a Száműzött hajójával az Onderon egyik holdján, a Dxun-on landolt. Ott bukkant rá a titkos mandalóriai parancsnokságra, amit Mandalore the Preserver épített újjá. Sikerült szövetségre lépnie a mandalóriaiakkal és segítségükkel biztonságban lejutott az Onderonra, de a találkozása Kavar mesterrel rövidre sikerült, Vaklu csapatainak feltűnése miatt. Elhagyta a bolygót azzal, hogy Kavar később kapcsolatba lép vele.

Mire Kavar újra fel tudta vele venni a kapcsolatot, Vaklu és emberei már készen álltak a támadásra. Polgárháborút robbantottak ki Iziz utcáin. A Száműzött a Dxun-ra utazott és a mandalóriaiakat maga mellé gyűjtve ellentámadást indított a Dxun-ról. Sikerült legyőzniük Vaklu-t és embereit, mielőtt azok végeztek volna a királynővel.

Találkozás a Jedi Tanáccsal

Miután felkutatta a megmaradt jediket, a Száműzött visszatért a Dantooine-ra, hogy újjáépítse az enklávét. Ott Vrook, Kavar és Zez-Kai Ell mesterek, akik a Jedi Tanácsot alkották, döntöttek a Száműzött további sorsáról. Rögtön azután, hogy újraalapították a Tanácsot és mielőtt a Száműzöttet újra elvágták volna az Erőtől, Kreia berontott a kihallgatásra. A Száműzött sztázisban volt, így képtelen volt a mestereket megvédeni Kreiától, akik ugyanazt a szenvedést élték át, mint a Száműzött a Malachor V-nél, aminek következtében nem csupán meghaltak, de szellemük is semmivé lett, így az Erővel sem tudtak eggyé válni.

Kreia távozását követően a Száműzött visszanyerte eszméletét, majd elindult a Telos-ra. Eközben Kreia újra felvette a Darth Traya nevet. Telos-on a Száműzött kénytelen volt megvívni Atris-szel, akit megrontott a sötét oldal ereje, mivel a jedi a titkos akadémián sith holokronokat tanulmányozott. Miután legyőzte, sikerült meggyőznie Atrist, hogy bocsásson meg neki a múltbéli sérelmekért, majd segített a nőnek visszatalálni a világos oldalra. Atris elmondta a Száműzöttnek, hogy Traya elmenekült a Malachor V-re, hogy felkészüljön a végső összecsapásra. Ezután Atris lemondott a jedi címről és száműzetésbe vonult.

Röviddel ezután a sith flotta élén Darth Nihilus megérkezett a Telos-hoz. A mandalóriaiak és vezetőjük, Mandalore – aki (mint kiderült)  nem más, mint Canderous Ordo – támogatásával a Száműzött átszállt Nihilus hajójára, a Ravagerre, hogy meggátolják a sith nagyúrt a bolygó elpusztításában és a rajta található élet elszívásában. Visas Marr és Canderous segítségével a Száműzött legyőzte Nihilus-t, majd elindult a Malachor V-re.

A tisztogatás vége

Telos megmentése és Nihilus legyőzése után a Száműzött elrepült a Malachor V-re, ahol kényszerleszállást hajtottak végre a bolygó felszínén. A Száműzött útját a Trayus Akadémiára viharvadak, sith harcosok és sith bérgyilkosok keresztezték, míg végül szembekerült Darth Sionnal. Hosszas és kemény párbajt követően sikerült legyőznie a sith nagyurat és ráébresztenie, hogy Traya csak kihasználta őt és a legkevésbé sem érdekli Sion sorsa. Miután meggyőzte, hogy tisztítsa meg elméjét a gyűlölettől – az egyetlen dologtól ami életben tartotta –, Sion végül belehalt számos sérülésébe. A Száműzött ezt követően belépett a Trayus Magba, ahol megütközött Darth Traya-val.

A heves összecsapást követően a Száműzött legyőzte a sithet, de megkegyelmezett neki. Traya azonban képtelen volt feladni és újra a Száműzöttre támadt. Másodszorra is legyőzte a sithet és ezúttal sikerült visszatérítenie a világos oldalra. Mielőtt Kreia átadta volna magát az Erőnek, beszélt a Száműzöttnek Revan helyzetéről az Ismeretlen Régiókban, valamint a Száműzött társainak és a korábban meglátogatott világoknak sorsáról. Röviddel ezután Bao-Dur kis droidja, Remote sikeresen aktiválta a Tömegárnyék Generátort, aminek következtében a bolygó maradványai végérvényesen megsemmisültek. A legénység a sérült Ében Héjával sikeresen felvette a Száműzöttet a Trayus Magnál és még időben elmenekültek a bolygóról.

A Sith Triumvirátus legyőzésével a tisztogatás véget ért, a Jedi Rend helyreállítását követően a Száműzött a saját maga által kiképzett jedi lovagokra bízta a Köztársaságot, majd elindult megkeresni Revant az Ismeretlen Régiókban.