» Háború Star Wars: The Old Republic Hungary: Magyar SWTOR fansite

Regisztráció

Legyél Te is tagja a Star Wars: The Old Republic magyar rajongói oldalának! Regisztrációd segítségével hozzászólhatsz a bejegyzésekhez, hírlevelet kérhetsz, valamint egyéb extra funkciókat haszálhatsz! Tovább a regisztrációhoz »

Háború

Tóth Péter egy Star Wars rajongó, aki novellaírásra adta a fejét, sőt, el is küldte nekünk – köszönjük! :) A történet – ami egyébként nem a játék idejében játszódik – még bárhogyan alakulhat, tehát ne habozzatok megírni a véleményeteket! :) Sőt, ha ti is kedvet kaptok az alkotómunkához, az eredményt az swtorhu@gmail.com címre küldhetitek el! :)



Háború



Ott feküdtünk bolygónk legnagyobb kontinensének erdő borította partvidékén és a jelre vártunk. Amint megérkezik, már tudjuk, hogy nem vagyunk messze a háború lezárásától. Végre minden visszatérhet majd a normális kerékvágásba, már ha a galaxisunk vad peremében lejátszódó dolgokat normálisnak lehet nevezni. Remélem, hogy a Köztársaság nem fog késlekedni és idejében megkapjuk majd az utánpótlást, aminek segítségével kiűzhetjük ezeket az átkozott kaleesheket… de most a támadással kell foglalkoznunk.


Az egész háború régen kezdődött. A kaleesh faj és mi már több száz vagy akár több ezer éve is egymás szomszédságában éltünk. Tudomásom szerint nem volt semmilyen nagyobb konfliktus az elmúlt ezerötszáz év során. Emlékszem az első napokra. Akkor még nem tudtam, hogy háború tört ki a két nép között. Elszigetelten éltem – saját tudomásom szerint – az egész bolygó legnagyobb erdejében. Csak közeli családtagjaim voltak mellettem, de az első napokban már láttam a felszínről felszálló hajókat.


Mikor értesültem a háborúról, örömmel fogadtam az elkövetkezendő harcokat. Éreztem valami energiát, ami egészen a gerincem közepéig hatolt, de nem voltam képes megfogni. Mégis, a mai napig úgy hiszem, hogy ez az erő volt az, ami a harc folytatására késztetett minket. Nem voltam képes ellenállni neki. Mindenhonnan csak kedvező híreket kaptunk. A planéta nagy része már a miénk volt, Kaleela polgárai pedig éheztek és nyomorogtak, miközben a köztársaságbeli szenátorok és politikusok nem csináltak semmit. Véleményem szerint még a háború létezéséről sem volt semmiféle információjuk. Kint a peremvidéken túlra a Köztársaság keze már nem nagyon nyúlik ki, nem képes elérni azokat a rendszereket, amelyek a Galaxis határain helyezkednek el. A seregeink mindeközben egyre jobban elszaporodtak Kaleen, akárcsak a hangyák. Emlékszem az egyik csatára. Egy kisebb település felett lehettünk, mikor ránk ütöttek. Katonáink léptei alatt szinte leroskadt a bolygó felszíne. Olyan gyorsan pusztítottuk az ellenséget, ahogy csak tudtuk. Nem volt más választásunk, mert mi akartuk ezt. De ez már régen történt.


Mára a Kalee olyan messze van tőlünk, amennyire csak lehet. Egy-másfél évvel a háború első csatái után kezdtünk értesüléseket kapni egy tábornokról, aki hihetetlenül gyorsan és kegyetlenül mészárolja katonáinkat. Nem tudtuk, hogy mitévők legyünk, így nem törődtünk a hírrel, eltettük máshová az ilyen félelmet keltő híreket, ám ennek megfizettük az árát. Grievous tábornok szinte megállíthatatlannak tűnt, egymás után hullottak a legjobb egységeink először a Kalee, majd később saját bolygónk, az otthonunk porába. Nem ismert kegyelmet. Én személy szerint csak egy mentőkabinnak köszönhetem, hogy túléltem a vele való találkozást.


Vezetőink ezután a Köztársasághoz fordultak. Nem volt más lehetőségünk, különben ledaráltak volna minket. Szerencsére sikerült meggyőzni őket és még a Jedi Rendet is ügyünkről, ami engem nagyon meglepett. Mostanra patthelyzet alakult ki a háborúban. Már csak a saját bolygónkat akarjuk megvédeni, nem akarunk már harcolni. Ez lesz a legfontosabb hadmozdulat az egész háború során. Ha elbukunk, fajunk kipusztul, a bolygónk pedig a kaleeshek áldozata lesz. Értesüléseink szerint Grievous tábornok csapatai a part mentén vonulnak végig, egészen a bolygó fővárosáig. Engem a vele való találkozás óta már magasabb beosztásba soroltak és én kaptam meg ezt az akciót. Embereim izgatottak voltak a Köztársaság késlekedése és az ellenség túlereje miatt. Már rég látnunk kellene a támadás kezdetének a jelét! A párás levegő azonban megakadályozta egy darabig a látást, ám nem sokkal ezután egy vörös fénycsóva emelkedett fel a víz felszínéről. A kaleeshek is észrevették, ami tökéletes volt a számunkra. Csatakiáltásomtól visszhangzott az egész part. Embereim tüzelni kezdtek az ellenségre és nemsokára észrevettük a Köztársaság csapatait, amint a víz felől érkeznek. Az alakulat élén egy magas férfi állt, zöld szablyával a kezében. Mi próbáltuk a tervhez tartani magunkat és a kaleesheket a part szélére akartuk szorítani, hogy aztán a rohamosztagos katonák megsemmisítő támadást mérjenek rájuk, de ez a faj nem hagyta magát. Most ébredtünk rá támadásunk következményeire. Az agresszív taktika, amit katonáikra erőszakoltak, szinte legyőzhetetlenné tette őket. Áttörték a mellettem lévő kisebb csapat vonalát. Én puszta kézzel próbáltam megállítani a rám törő kaleesht, amikor egy erős széllökést éreztem és nekiestem egy sziklának. Nem emlékszem, hogy mi történt ezután.


Annyit tudok már csak felidézni a csatából, hogy próbálok felállni, ám az előttem lévő kaleesh katonák visszaszorítottak a földre. A szemem sarkából láttam valamiféle zöld fénycsóvát, de ezután összeestem. Valami nehezet éreztem a testemen, amikor felébredtem. Két kéz lapult a mellkasomra, amiből éreztem egyfajta átsugárzást. Felnéztem rá, majd megkérdeztem, hogy mi történt. Láttam a hajtincset a füle mögött, láttam rajta, hogy még csak padawan, ám elég fiatalnak tartottam egy ilyen akció vezetésére. Elmondta, hogy sérüléseimet már meggyógyították, a csatát megnyertük, ám Grievous tábornok nem volt a csata helyszínén. Pedig biztosra vettem, hogy meg fog jelenni, valahogy éreztem. Úgy gondoltam, hogy nem fogja tétlenül hagyni ezt az esetet és lehet, hogy még ma támadást intéz csapataink ellen. Értesítettem kételyeimről az ifjú tábornokot, aki csak azt mondta, hogy ne aggódjak, mert a Köztársaság hajói a bolygó felszíne felett járőröznek.


„Kiszúrja az admirálisunk, ha valamiféle támadásra készülnének. Egyébként Lun Anders vagyok.” – mondta a jedikhez illő nyugodt hangon, egy egyszerű meghajlás keretében, majd megkért, hogy készítsem elő a csapatainkat. Tudtam, hogy nemsokára véget vet majd a háborúnknak.

Napló:

Dávid Demeter
Darious [tag] Naplózva: 2013-08-31 14:11

Wow… ehhez kellett fantázia… :D D Megnyerő volt eddig a történet, le a kalappal. :D

Tárgyalások | Star Wars: The Old Republic Hungary [tag] Naplózva: 2013-09-15 19:28

[...] Péter történetének első részét már olvashattátok, most itt a folytatás. A kommentekben, mint mindig, szabad a [...]

 

Az üzenet írásához be kell jelentkezni. Ha még nem regisztráltál, kattints ide.

  • email
  • LinkLog
  • WiW
  • Twitter

Magyar szerverek listája

PvP szerver: Tomb of Freedon Nadd
PvE szerver: The Red Eclipse
RP-PvE szerver:The Progenitor



Magyar chatek
The Red Eclipse köztársasági oldal: Hungarian
The Red Eclipse birodalmi oldal: Hungarian
Tomb of Freedon Nadd köztársasági oldal: Hungarian és Alliance
Tomb of Freedon Nadd birodalmi oldal: Hungarian
The Progenitor köztársasági oldal: Hungarian

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Linkek

Címkék

Hírarchívum