» Tárgyalások Star Wars: The Old Republic Hungary: Magyar SWTOR fansite

Regisztráció

Legyél Te is tagja a Star Wars: The Old Republic magyar rajongói oldalának! Regisztrációd segítségével hozzászólhatsz a bejegyzésekhez, hírlevelet kérhetsz, valamint egyéb extra funkciókat haszálhatsz! Tovább a regisztrációhoz »

Tárgyalások

Tóth Péter történetének első részét már olvashattátok, most itt a folytatás. A kommentekben, mint mindig, szabad a véleményezés! :)



Tárgyalások


 

I.


Lun Anders a Jedi Rend épületének könyvtárában eltöltött napja után nyugodtan terült el ágyán és a falon elhelyezkedő üregből csodálkozva nézte Coruscant épületeinek fényét, mely mindig lenyűgözte. Gondolatai kavarogtak, a huk háború pedig elgondolkodtatta. Vajon mikor lesz igazi jedi? Miért nem történik semmi? Nem is igazán tudta rá a válaszokat, mestere pedig csak kitérő válaszokat adott neki. Álmatlan éjszaka várt rá.


A reggeli napfény minden egyes alkalommal a szemét sütötte, de ez alkalommal egyáltalán nem zavarta őt. Felkelt, magára kapta köpenyét, enyhén megsimogatta a jobb füle mögött elhelyezkedő hajtincset, melyet már annyira gyűlölt. Legszívesebben maga vágta volna le. Kinyitotta az ajtót, mely mögött már várta Jmmaar, a huk háború veterán harcosa. Lun Anders többször is segített neki a háború során.


- Lun, már vártalak – mondta. Hangjából kiérződött egyfajta feszültségkeltés akarata. Karjával maga mellé intett, jelezve, hogy haladniuk kell.

- Mi olyan sürgető, mester? Tudtommal ma nincs a számomra semmilyen feladat.

- A Tanács beszélni szeretne veled.


Lun tudta, hogy türtőztetnie kell magát. Nem szabad, hogy a gondolatok átvegyék az uralmat, olyan érzelmeket keltve, amelyek eltompíthatják ösztöneit. Úgy gondolta, hogy többet megtudhat, ha most csendben marad. Az út végtelennek tűnt a szobája és a Tanács tornya között. Az út során megnézte magának az arcokat. Mindenki csak a napi rutinját készítette elő, nem látszott semmi különös rajtuk. Mióta megkezdődtek a tárgyalások a hukok és a kaleeshek között, a jedik elkezdték kivonni magukat a Galaxis vad részének rendszereiből. A torony legfelső részén a Tanács már megkezdte ülését, legtöbben csak hologram formájában voltak jelen. Az ajtó előtt Lun találkozott az éppen kifelé tartó Qui-Gon Jinnel, aki enyhe meghajlással üdvözölte Lunt és Jmmaar mestert, majd továbbállt.



A Tanács terme ugyanolyan volt, mint máskor. Inkább szürkének tűnt, mint élettelinek, ám az Erő mégis olyan erősséggel járta át a termet, mint amilyen erővel mossák a Naboo legelőit az azt átszelő folyók. Lun csak most ébredt rá arra, hogy még mindig feszültség van lelkében. Nyugalmat erőltetetett magára, majd bement. A Tanács már várt rá.



- Üdvözöllek titeket, jedi mesterek – mondta, majd ugyanazzal a mozdulattal, mint Qui-Gon neki, ő is meghajolt a mestereknek.

- Üdvözöllek, Anders padawan – kezdte Yoda mester. – Van fogalmad, miért hívattunk ide?

- Nem, arról fogalmam sincs. Talán a huk háború miatt.

- Ráhibáztál – mondta Rancisis mester. – De ne bocsátkozz hibás feltételezésekbe.

- Úgy van, ahogy Rancisis mondja.

- Mégis, mire akartok megkérni engem?



A mesterek egymás arcába néztek. Szemükből kiolvasható volt, hogy mindenki ugyanarra gondol. Még Spree Plelou is, akiről köztudott volt, hogy gyakran szembeszállt a tanács többi tagjával.



- A hukok planétájára kell menned és meg kell védened a kaleeshek képviselőjét. – Lun annyira meglepődött, hogy nyitva maradt a szája, ám ezt hamar észrevette és egy enyhe fejcsóválással leküzdötte a meglepettséget. – Neked kell vigyáznod a kaleeshek képviselőjére.

- Szabad megkérdeznem, hogy miért?

- Mert te nagyon sok időt töltöttél el a huk háborúkban és ismered a kaleeshek természetét. Tudni fogod, hogy mikor mit kell majd cselekedned. Az utadra el fog kísérni Sifo-Dyas mester.

Jmmaar – aki mindvégig mellette állt és hallgatózott – Lun vállára helyezte a kezét biztatásul. Egyfajta Erő-átvitelt hajtott végre, hogy megnyugtassa Lunt.

- Elvállalom, amit a Jedi Rend kíván tőlem – mondta, miközben szaggatott mozdulatokkal meghajolt.

Miközben megfordult még hallotta Yoda hangját. „ Az Erő legyen veled, ifjú.”



II.



Két nappal később a huk rendszer napja pont Lun arcába sütött, aki azon dolgozott, hogy a leszállás a bolygóra hiba nélkül megtörténjen. Az ajtó egy halk szisszenéssel kitárult és Sifo-Dyas lépett be rajta, majd némán beleült a másodpilóta ülésébe.

- Nemsokára leszállhatunk, mester – mondta Lun.

- Rendben. Remélem, tudod, Lun, hogy ez az egyik legfontosabb feladat az életedben. Nekünk kell megvédenünk a békét ebben a rendszerben. Ha ez nem történik meg, a rendszerben még nagyobb vérontás fog bekövetkezni.

- Tudom – mondta, miközben utoljára átfürkészte a monitorokat.



A bolygó éghajlata a hukok számára megfelelő volt, a két jedi számára mégis túl párásnak hatott. Bár Lun és a bolygót benépesítő huk faj már megszokta, Sifo-Dyas csak most járt először a Galaxis ezen részén. Enyhe köhögését leküzdve összehunyorította a szemét, majd kinyújtotta kezeit és az Erő segítségével félretolta maga előtt a szinte késsel vágható sűrűségű ködfelhőt. A látvány megdöbbentette Lunt.



- Ismerem ezt a helyet. Olvastam a jelentésekből, hogy hatalmas csaták voltak errefelé, de azt hittem, hogy több minden van itt.

Lun végignézett az épületen. Egy csonka hengernek látszott, tetején egy összeroskadt kupolával. Az épület még mindig magán hordozta a háború nyomait. Mindenhol rom, égésnyom, de már látszottak a helyreállítási munkák nyomai.

- Több van itt, mint gondolnád. Nézzél csak körbe.

Lun lassan körbefordult az épület előtti tér közepén. Látta, hogy egy kisebb csoport huk a tér szélén térden állva kántál, miközben fejük a föld felé nézett.

- Ők a halottaikat siratják – mondta a mester.

- Lehet, hogy ez egy szimbolikus terület. A kaleeshek nagyon meg akarták szerezni.

- Előfordulhat, de nem tudom kikövetkeztetni, hogy miért kellett nekik ennyire. Attól tartok, hogy ezt nem fogjuk megtudni. Itt most idegenek vagyunk és nem akarom, hogy magunkra haragítsuk őket. Most azért vagyunk itt, hogy nyugodtan megkössék a békét, nem pedig a huk tradíciók miatt.



Mindeközben egy árnyék suhant el felettük, mely betakarta szinte az egész teret. A hajó oldalán látható festésről – mely egy hosszas fejformát mutatott – tudni lehetett, hogy a kaleesh nagykövet érkezett meg, aki képviseli bolygójuk kormányzatát. A hajó lassan leereszkedett, miközben az aljából nagyon erősen távozott a levegő, mely lefékezte az egész szerkezetet. A rámpa leereszkedett, elöl a két testőr haladt és csak utánuk jött elő a képviselő, aki fehéren izzó köpenyt viselt, mely egész testét elfedte. Sifo-Dyas mester határozott léptekkel elindult felé, mögötte a padawan. Lassan fejet hajtottak mindketten.



- Üdvözlöm önt! A nevem… – a kaleesh egy határozott mozdulattal felemelte a kezét, jelezve, hogy nem kíván beszélni a jedivel.

Sifo-Dyas előre nyújtotta a kezét, mutatva az utat a képviselő számára, aki rögtön előresietett, háta mögött a két jedivel.

- Mindig ilyen udvariatlanok?

- Lun, ez most hivatalosan nem is a Jedi Tanácsra vonatkozik. Mi csak a béke fenntartása miatt vagyunk itt. Mutass több tiszteletet.



Egy hatalmas előszoba után egy folyosó következett, mely az épület legvégére vezetett. Ott egy ajtón át egy olyan szobába lehetett jutni, aminek falát nem borította semmi, csak a néhai üvegablakok keretei mutatkoztak meg. A szoba az óceánra nézett. Lun ráébredt, hogy az egész épület egy sziklafalon áll, melyet minden bizonnyal néhány pillér támaszt neki a sziklafalnak. A terem végében már ott várták őket a huk vezetők. Testőreik kicsit távolabb helyezkedtek el tőlük. Lun szeme tágra nyílt az örömtől.

- De hiszen ez… Én ismerem azt a testőrt. Megmentettem az életét az egyik offenzíva során.

Menj csak – mondta Sifo-Dyas egy enyhe mosollyal, majd a terem egyik végében helyet foglalva figyelte a tárgyalások alakulását.



III.



A tárgyalások már két-három órája is tarthattak. Nem lehetett tudni. Lun ekkora távolságból nem tudta meghallani, hogy miről beszélnek, de a mozdulatok alapján igen heves vita bontakozott ki. Közben azért beszélgetett régi barátjával, akiről kiderült, hogy a háború utolsó közös csatája óta kinevezték a huk uralkodó testőreinek a parancsnokává. Lun nagyon örült annak, hogy barátja végre pihenhet. Sifo-Dyas eközben mindvégig ült és nézte a tárgyalásokat, hunyorított szemmel, erősen koncentrálva valamire.



A mester rémült szemmel nézett fel, amire Lun is felfigyelt és elkezdett koncentrálni. Zavart érzett, de nem tudta pontosan megállapítani, hogy honnan jön. Aztán az óceán felől két gép jelent meg. Olyan gyorsasággal szelték át az eget, hogy Lun nem tudta megállapítani, hogy ellenség vagy barát.

- Vigyázz a követre – mondta Sifo-Dyas. – Addig én megnézem, hogy kik jöttek.



Lun egy határozott ugrással ott termett a követ mellett. Fénykardja ugyanúgy hatott, mint pár éve azon az utolsó offenzíván. Erősen összpontosított mindenre, nehogy bármi is elkerülje figyelmét. Bár váratlan volt a két gép felbukkanása, mégis a teremben néma csend honolt, nem tört ki pánik egészen addig, míg a huk követ hirtelen ki nem rohant a teremből.



- Menj utána! – utasította barátját Lun, miközben a kaleesh követet a háta mögé állította.



A huk és a kaleeshek egymás után rohantak a huk képviselő után, remélve, hogy vissza tudják vonszolni őt a terembe. A terembe csak három folyosóról lehetett bejutni. Lun tudta, hogy be fognak jutni és azt is tudta, hogy Sifo-Dyasnak és barátjának most az ellenséges túlerővel kell számolnia. Tudta, hogy be fognak jutni a terembe. Nem kellett sok idő. Azt is tudta, hogy a teremben nagyobb eséllyel meg tudja védeni a követet, mint a folyosón. Kiképzése kezdetén – mikor a fénykard küzdelmet tanulta – az Ataru fénykard technikát választotta, mert úgy gondolta, hogy ez a legmegfelelőbb arra, hogy el tudja végezni azt, amit jediként el kellett végeznie.



A bal oldalon lévő ajtó – egy erős robbanással kísérve – becsapódott a terembe. Lun éppen, hogy félre tudta lökni a kaleesh-t, ő maga pedig alig tudta megakadályozni azt, hogy az ajtó nekicsapódjon. Nem számolta azt, hogy hány kaleesh ront be a terembe. Fénykardjával egyesével szedte le az ellenséget. Ketten egyszerre törtek rá, de Lun – mivel ügyesen használta fénykardját – előbb kettévágta a felé haladó lándzsaszerű fegyvert, majd megsebezte a másikat, végül pedig leszúrta az előbbit. Iszonyatos csata bontakozott ki. Nem tudni, hány kaleesh veszett oda. Lun azért harcolt, mert tudta, hogy a békéért teszi. A csata hevében nem vette észre, de a képviselő fegyvert fogott, majd a Lun háta mögé kerülő kaleesh egy pontos célzással megsebesítette. A harc végeztével Lun a sebesült kaleesh nyakához szegezte fénykardját.



- Inkább hagyja rám – mondta a háta mögött feltámadó mély hang.

Lun félreállt az útból. A követ lehajolt, félrehúzta a támadó köpenyét, majd kifaggatta. Bár Lun elég tapasztalt volt a kaleeshek világával kapcsolatban, nyelvüket nem értette. Tíz percen át folyt a beszélgetés a követ és a sebe miatt szaggatottan lélegző kaleesh merénylő között, mire a beszélgetés végén egy utolsó lélegzetvétel után a merénylő összeesett.

- Mi történt? – kérdezte Lun.

A követ nagyra nyílt arany szemét Lunra fordította.

- Azt állította, hogy Grievous küldte ide és azt, hogy mindenki meg fog halni. De Grievous tudtommal eltűnt a háborúban. Megállítottuk őket.



A három ajtó közül a bal oldalsó még nyitva volt, ám mindenféle figyelmeztetés nélkül bezárult. Kisebb morajok hangjai hallatszottak egyre közelebbről. „Elvágták az épületet a sziklafaltól.” Ennyi jutott eszébe a padawannak, de már késő volt. A szoba lassú mozgással egyre lejjebb süllyedt. Lun látta, hogy a szerkezet lassan megadja magát, hogy rájuk fog dőlni az egész szerkezet, ha nem cselekszenek és akkor vége. A plafonon a süllyedés hatására egy kisebb rés keletkezett. Karon ragadta a követet, majd egy erőteljes mozdulattal feldobta a levegőbe. Kinyújtott karjával az Erőt a kaleesh hátára összpontosította, aki így még magasabbra repült egészen addig, amíg át nem repült a repedésen. Akkor következett a becsapódás. Lun utoljára csak egy hatalmas csobbanást hallott.



Sötét volt, mikor kinyitotta a szemét. Érzett valamit a jobb karjára feküdni. Megfogta, megrángatta és rájött, hogy vezetékek vannak a testére kötve. Egy kéz tapadt a vállára, úgy érezte, hogy a semmiből. Sifo-Dyas hangját vélte felfedezni.

- Nem kell még felkelned. Pihend ki magad nyugodtan.

- Hol vagyok? – kérdezte értetlenkedve a tanítvány, miközben körvonalazódni kezdett a körülötte állók arca.

- A hajódon vagy – mondta egy ismerős hang.

Jobbra fordította fejét. Meglátta, hogy huk barátja ugyanúgy fekszik egy orvosi ágyon, mint ő.

- Mi történt? A követ jól van?

- Jól, hála neked. Megmentetted őt, feláldozva a saját életedet. Neked már nincs mit tanítani. Nem vagy többé padawan. A huk barátod pedig azért fekszik ugyanitt, mert ő húzott ki a vízből. A tárgyalások még mindig tartanak, de nemsokára vége lesz.



Lun Anders lehunyta szemét, hogy pihenhessen. Végre véget ért. Igazi jedi lesz. Még utoljára kinyitotta szemét, hogy kinézhessen a hajó ablakán, melyből látszódott a felszín alá ereszkedő nap utolsó csóvája.

Napló:

luise [tag] Naplózva: 2013-09-16 17:43

korrekt kis történet, nekem tetszett! várom a folytatást!

Laura Keller
Laurya [tag] Naplózva: 2013-09-18 15:55

Határozottan jó,grat.Remélem lesz még tovább is. :)

Dávid Demeter
Darious [tag] Naplózva: 2013-09-21 10:17

Szép… folytatást is várjuk :)

 

Az üzenet írásához be kell jelentkezni. Ha még nem regisztráltál, kattints ide.

  • email
  • LinkLog
  • WiW
  • Twitter

Magyar szerverek listája

PvP szerver: Tomb of Freedon Nadd
PvE szerver: The Red Eclipse
RP-PvE szerver:The Progenitor



Magyar chatek
The Red Eclipse köztársasági oldal: Hungarian
The Red Eclipse birodalmi oldal: Hungarian
Tomb of Freedon Nadd köztársasági oldal: Hungarian és Alliance
Tomb of Freedon Nadd birodalmi oldal: Hungarian
The Progenitor köztársasági oldal: Hungarian

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Linkek

Címkék

Hírarchívum